Ózdon szeptember 2 óta éhségsztrájkot folytat egy családi kényszer-kisvállalkozó, Koós Balázsné, mert az ózdi fővállalkozó cég nem fizeti ki a járandóságukat. Ezért elveszítik a házukat. Koósnét kétszer kórházba szállították, halálos veszélyben van.
Micsoda ország az, ahol a nemfizetés népi „játékká” lett és emiatt emberek tíz-, talán százezreinek egzisztenciája rendül meg? Micsoda társadalmi rendszer az, ahol a kevés gazdag „szívathatja” szinte korlátlanul a gyengébbeket, szegényebbeket? Micsoda ország az, ahol a politikai hatalom, a törvények a nem fizetőket védik, ha mással nem azzal, hogy a jogi procedúrák hosszú évekig tarthatnak? Micsoda világ az, ahol a szegények nem tudják megfizetni az ügyvédeket, ezért a jogegyenlőség írott malaszt! Micsoda polgármester és képviselőtestület az, amely magánügynek tekinti, hogy egy helyi szinten fontos cég nem fizet, s azt is, hogy egy asszony éhségsztrájkol?
Követeljük, hogy a hatóságok országos és helyi szinten adjanak reményt e családnak, mentsék meg az asszony életét, a családot! Követeljük, hogy vonják le a következtetést, és a csalárd (és nem csalárd) nem fizetések esetére sürgősséggel dolgozzanak ki jogilag megalapozott gyorsított eljárási rendet, mentőövet!
A legteljesebb szolidaritásunkat fejezzük ki az éhségsztrájkolóval és családjával, valamint a helyi civilszervezettel, a BCKSZ-szel, mely elsőként lépett fel érdekükben, és sok szegény embert képvisel. Kérjük az éhezőt, hogy függessze fel önpusztító éhségsztrájkját!
Budapest, 2009. szeptember 21.
ATTAC Magyarország Mozgalom
Magyar Egyesült Baloldal mozgalom
Szociális Fórum Mozgalom hálózat 20 civilszervezete
Szociális Charta 2008
továbbá: Anyiszonyan Klára, Artner Annamária közgazdász, Benyik Mátyás közgazdász, Farkas Péter közgazdász, Krausz Tamás történész, Szalai Erzsébet szociológus, Tamás Gáspár Miklós (MTA Filozófiai Kutatóintézet) és sokan mások.
