A mi baloldaliságunk

A mi baloldaliságunk a tőkerendszert elutasító évszázados múltra visszatekintő széles társadalmi összefogás örököse. Ebben az értelemben baloldaliságunk minden progresszív hazai és rokon nemzetközi hagyományból építkezik. A nemzeti és az egyetemes történelem utolsó két évszázada alapján kristályosodott ki, hogy a baloldaliság lényege a szabadság és a társadalmi egyenlőség megteremtésének igénye, szervezeti, politikai és elméleti képviselete: az út és cél egysége.

A jelenlegi világgazdasági válság ismét megmutatta, hogy a probléma nem a tőkerendszer működésének egyik vagy másik területe, amint azt a politikai pártok képviselői állítják. A probléma maga a kapitalizmus. A kapitalizmus története máig a világszegénység, a növekvő egyenlőtlenségek, a népirtások, a gyarmatosítás, a gazdasági válságok, a háborúk, a bűnözés, a prostitúció világtörténete. Az „emberarcú kapitalizmus” utópiájával szemben Marx utat nyitott a kapitalizmus, mint világrend meghaladása felé. Marxtól kezdve a szocialista baloldal mindig a tőke és munka ellentétéből, mint kiindulópontból tekintette az elnyomott osztályok felszabadulásának kérdését. Elvben világos volt, hogy az elnyomás megszüntetésének gazdasági feltételeit kell megteremteni. Ám a munkásmozgalom és más szocialista kísérletek sorra elbuktak a tőke, illetve az államhatalom vagy az új “szocialista” bürokrácia ellenállásán. Végső soron e kísérletek a mi régiónkban is beleragadtak a pártdiktatúra és egy új bürokratikus hierarchia privilegizált rendjébe, ami a történelmi feltételek korlátozottságából is fakadt. Ám a dolgozó emberek és osztályaik újra és újra megpróbálják egy emberközpontú társadalom kialakítását helyi-nemzeti és világszinten – és ha képesek tanulni a múlt fogyatékosságaiból, sikerrel is fognak járni.
A mi konkrét feltételeink között is sok minden tehető e baloldaliság szellemében. A mi baloldaliságunk azt jelenti, hogy erősítjük a társadalmi önvédelmet, a saját munkájukból élő emberek és a munkájuktól megfosztottak politikai érdekképviseletét, igyekszünk megmutatni az átalakulás közösségi lehetőségeit. A hagyományos parlamenti politikai pártok, mint a tőkerendszer menedzserei, a pénz és a hatalom szorításában már nem képesek (és már nem is hajlandók!) megvédeni az emberek, a társadalom alapvető többségének gazdasági és szociális érdekeit. Az ő számukra a szabadság és a demokrácia csak jogi-politikai fogalom. A mi számunkra ellenben gazdasági és szociális kategória is. Nekünk a demokrácia és a szabadság oszthatatlan fogalmak. A rendszer jogi deklarációi önmagukban nem biztosítják az egyének autonómiáját, és általában a szegénység, a kulturális megfosztottság elleplezésére szolgálnak. A demokrácia zászlaja alatt a munkanélküliség időről időre emberi egzisztenciák millióit teszi tönkre. Mindezért a munkások, a munkavállalók szakszervezeteinek, érdekképviseleteinek nemzeti határoktól függetlenül azonos gazdasági és szociális feltételeket kell követelniük az Európai Unió egészében – amennyiben feladatuknak meg kívánnak felelni. A világgazdasági válság megmutatta, hogy a tőke egyetemes korlátozásának követelése nélkül semmiféle baloldali szervezet nem maradhat fenn, elkorcsosul, a polgári-tőkeérdekek csicskásává válik.
A baloldaliság – közösségiség: a közösségi termelés lehetőségeinek keresése, a társadalmi önvédelem és önszerveződés erősítése, terjesztése, a kultúra hatásának erősítése a társadalomban a piaci reklámkultúra, a népámítás, a társadalmi elbutulás jelenségeivel szemben.
Magyarországon és általában a tőkés rendszer félperifériáján az újfasizmus, az új szélsőjobboldal megjelenése természetes, mert a rendszer a szociális konfliktusok levezetése érdekében elfogadja, sőt bátorítja ezeket az emberellenes szerveződéseket. A rasszista szélsőjobb, az újfasizmus ismét a nemzetiségi, kulturális vagy vallási kisebbségeket, illetve a mellettük kiállókat teszi meg bűnbakká olyan szociális visszásságokért, amelyek a tőkerendszerben nem szüntethetők meg. Mindebből fakad, hogy az antifasiszta mozgalom csakis szociális mozgalom lehet, amelyben a munkavállalók széles tömegei érdekeltek.
A baloldal sokszínű hagyományából a szocialista baloldal mindent átvesz, ami az emberi felszabadulás ügyét gazdasági, kulturális és politikai téren szolgálja. Alapvető feladata a profit alapú környezetpusztítás megállítása.
Tisztán látjuk, hogy az államszocializmus bukása és a szociáldemokrácia neoliberalizálódása után a közösségi társadalom már csak mint a munka önszerveződése, a társadalmi méretű helyi és globális önigazgatás, a társult termelők szövetsége teljesedhet ki, amint azt Mészáros István a A tőkén túl c. művében oly meggyőzően kifejtette. Ám azt is tudjuk, hogy a szabadság ilyen egyetemes rendje csak számtalan átmenet, kísérlet, erőfeszítés eredménye lehet helyi és társadalmi méretekben. A mi programunk – a 90 fokos fordulat – egy ilyen átmenet, egy ilyen kísérlet egyik megnyilvánulása, amelyet a szervezkedni igyekvő emberek szolgálatába állítunk.