A mi baloldaliságunk a tőkerendszert elutasító évszázados múltra visszatekintő széles társadalmi összefogás örököse. Ebben az értelemben baloldaliságunk minden progresszív hazai és rokon nemzetközi hagyományból építkezik. A nemzeti és az egyetemes történelem utolsó két évszázada alapján kristályosodott ki, hogy a baloldaliság lényege a szabadság és a társadalmi egyenlőség megteremtésének igénye, szervezeti, politikai és elméleti képviselete: az út és cél egysége.
A jelenlegi világgazdasági válság ismét megmutatta, hogy a probléma nem a tőkerendszer
működésének egyik vagy másik területe, amint azt a politikai pártok képviselői állítják. A
probléma maga a kapitalizmus. A kapitalizmus története máig a világszegénység, a
növekvő egyenlőtlenségek, a népirtások, a gyarmatosítás, a gazdasági válságok, a háborúk, a
bűnözés, a prostitúció világtörténete. Az „emberarcú kapitalizmus” utópiájával szemben Marx utat
nyitott a kapitalizmus, mint világrend meghaladása felé. Marxtól kezdve a szocialista baloldal
mindig a tőke és munka ellentétéből, mint kiindulópontból tekintette az elnyomott osztályok
felszabadulásának kérdését. Elvben világos volt, hogy az elnyomás megszüntetésének gazdasági
feltételeit kell megteremteni. Ám a munkásmozgalom és más szocialista kísérletek sorra elbuktak a
tőke, illetve az államhatalom vagy az új “szocialista” bürokrácia ellenállásán. Végső soron e
kísérletek a mi régiónkban is beleragadtak a pártdiktatúra és egy új bürokratikus hierarchia
privilegizált rendjébe, ami a történelmi feltételek korlátozottságából is fakadt. Ám a dolgozó
emberek és osztályaik újra és újra megpróbálják egy emberközpontú társadalom kialakítását
helyi-nemzeti és világszinten – és ha képesek tanulni a múlt fogyatékosságaiból, sikerrel is
fognak járni.
A mi konkrét feltételeink között is sok minden tehető e baloldaliság szellemében. A mi
baloldaliságunk azt jelenti, hogy erősítjük a társadalmi önvédelmet, a saját munkájukból élő
emberek és a munkájuktól megfosztottak politikai érdekképviseletét, igyekszünk megmutatni az
átalakulás közösségi lehetőségeit. A hagyományos parlamenti politikai pártok, mint a tőkerendszer
menedzserei, a pénz és a hatalom szorításában már nem képesek (és már nem is hajlandók!) megvédeni
az emberek, a társadalom alapvető többségének gazdasági és szociális érdekeit. Az ő számukra a
szabadság és a demokrácia csak jogi-politikai fogalom. A mi számunkra ellenben gazdasági és
szociális kategória is. Nekünk a demokrácia és a szabadság oszthatatlan fogalmak. A rendszer jogi
deklarációi önmagukban nem biztosítják az egyének autonómiáját, és általában a szegénység, a
kulturális megfosztottság elleplezésére szolgálnak. A demokrácia zászlaja alatt a munkanélküliség
időről időre emberi egzisztenciák millióit teszi tönkre. Mindezért a munkások, a munkavállalók
szakszervezeteinek, érdekképviseleteinek nemzeti határoktól függetlenül azonos gazdasági és
szociális feltételeket kell követelniük az Európai Unió egészében – amennyiben feladatuknak meg
kívánnak felelni. A világgazdasági válság megmutatta, hogy a tőke egyetemes korlátozásának
követelése nélkül semmiféle baloldali szervezet nem maradhat fenn, elkorcsosul, a
polgári-tőkeérdekek csicskásává válik.
A baloldaliság – közösségiség: a közösségi termelés lehetőségeinek keresése, a
társadalmi önvédelem és önszerveződés erősítése, terjesztése, a kultúra hatásának erősítése a
társadalomban a piaci reklámkultúra, a népámítás, a társadalmi elbutulás jelenségeivel
szemben.
Magyarországon és általában a tőkés rendszer félperifériáján az újfasizmus, az új szélsőjobboldal
megjelenése természetes, mert a rendszer a szociális konfliktusok levezetése érdekében elfogadja,
sőt bátorítja ezeket az emberellenes szerveződéseket. A rasszista szélsőjobb, az újfasizmus ismét
a nemzetiségi, kulturális vagy vallási kisebbségeket, illetve a mellettük kiállókat teszi meg
bűnbakká olyan szociális visszásságokért, amelyek a tőkerendszerben nem szüntethetők meg.
Mindebből fakad, hogy az antifasiszta mozgalom csakis szociális mozgalom lehet, amelyben a
munkavállalók széles tömegei érdekeltek.
A baloldal sokszínű hagyományából a szocialista baloldal mindent átvesz, ami az emberi
felszabadulás ügyét gazdasági, kulturális és politikai téren szolgálja. Alapvető feladata a profit
alapú környezetpusztítás megállítása.
Tisztán látjuk, hogy az államszocializmus bukása és a szociáldemokrácia neoliberalizálódása után a
közösségi társadalom már csak mint a munka önszerveződése, a társadalmi méretű helyi és globális
önigazgatás, a társult termelők szövetsége teljesedhet ki, amint azt Mészáros István a A tőkén
túl c. művében oly meggyőzően kifejtette. Ám azt is tudjuk, hogy a szabadság ilyen
egyetemes rendje csak számtalan átmenet, kísérlet, erőfeszítés eredménye lehet helyi és társadalmi
méretekben. A mi programunk – a 90 fokos fordulat – egy ilyen átmenet, egy ilyen kísérlet egyik
megnyilvánulása, amelyet a szervezkedni igyekvő emberek szolgálatába állítunk.
Alapjáratban egyetértek a
Alapjáratban egyetértek a cikkel minthogy én se ebben a rendszerben gondolkodom,hanem szocializmusban.Ellenben ránéztem a szövegre és sajnos látszik rajta,hogy nagyon elitista.
Nekem csak az a bajom
Ez teljesen természetes, hisz maga a marxizmus is tudományelmélet, amelyet mindig az elit dolgoz ki. Nevezhetjük értelmiségnek is. A munkások, parasztok feladata a belőlük kialakult értelmiség vezetésével a tudományos elmélet gyakorlati megvalósítása. Én a hagyományosan megfogalmazható, a kommunizmushoz köthető feladatokat nem látom meghatározni. Maga a kommunista szó egy helyütt sem szerepel...
Tovaris
Az FSF
azaz a Szabad Szoftver Alapítvány egy felhívásban azt kérte a szimpatizánsaitól, hogy "taktikai megfontolásokból tartózkodjanak a "kommunizmus" szó használatától".
Azt hiszem, hogy Annamari is ennek a taktikának a híve.
1848 után, egészen 1918-ig a III. Kommunista Internacionálé megalakításáig a marxizmus is a szocializmus, szociáldemokrácia kifejezéseket használta. Az e neveket kisajátító pártok részben a Berstein-féle revizionizmussal, és főképpen az első világháborúban játszott gyalázatos szerepükkel lejáratták e neveket. Ezért az egy ideig a "zimmerwaldisták"-ként emlegetett frakciók(!) kiváltak a kompromittálódott pártokból, és visszatértek az 1848-as Kiáltvány szóhasználatához.
A lényeg azonban - mint általában - most sem a szavakban, hanem a kitűzött célokban, és azok megvalósításában van.
"Tisztán látjuk, hogy az államszocializmus bukása és a szociáldemokrácia neoliberalizálódása után a közösségi társadalom már csak mint a munka önszerveződése, a társadalmi méretű helyi és globális önigazgatás, a társult termelők szövetsége teljesedhet ki ..."
Ez szinte "ortodox" marxista szöveg. Akiknek szemeik vagynak - láthatják ...
Értem. Ennyire el kell
Értem. Ennyire el kell titkolni? És mi lesz, ha kibontakozunk? Akkor nem fogják ezt a szemünkre vetni pro és kontra?
ovaris
Szerintem ez nincs
"ennyire eltitkolva". Amíg a kommunistázás a csőcselék egyik szitkozódási módja, addig fontosabb a kommunista célok őszinte kimondása, mint a "kommunista" szó használata. Éppen ezért vagyunk többen, akik nagyon nem helyeseltük a Munkáspárt átkeresztelését Magyar Kommunista Munkáspártra. Főleg, hogy úgy tűnt, úgy tűnik, hogy a név felvétele után a párt kommunista jellege nem erősödött, hanem éppenséggel csökkent.
Ezért volt
a javaslatom rövid névnek a Munkáspárt! A névváltással a kommunista jelleg valóban csökkent! Alapszervezeti szinten ezért elleneztem a névváltozást, és megyei küldöttként javasoltam a rövid nevet! A többség népszerűséget remélt a névváltozástól, előre nem tudhatták, hogy tévedésben vannak. Más: megtaláltam a delta y/delta x -et a szövegben. A klaviatúrán van váltási lehetőség a matematikai jelek leírására. Azt,hogy lehet aktivizálni? A lényeget illetően azonos az álláspontunk!Üdv:Vitorla
Értem. Tovaris
Értem. Csak nehezen tudom eltitkolni...
Tovaris