Májusban megalakult a parlamenti választásokon abszolút többséget szerzett Fidesz által dominált második Orbán-kormány.Sokan vannak,akik radikális változásokat,az előző álszocialista kabinet hibáinak helyreállítását remélik az új radikálisan jobboldali,szélsőségesen konzervatív kabinet markáns és határozott fellépése révén.De mi is a helyzet valójában?

Semmi egyéb nem történt,minthogy az egyik rendszerváltó,neoliberális-vadkapitalista kormányt felváltotta egy másik,amely a rendszer alapjait a legharsányabb demagógia ellenére sem bolygatja,ellenben ellenségkép felfestésére,konfliktusok élesztésére annál alkalmasabb.Úgy tűnik,bizonyos mértékű elitváltás elkerülhetetlenné válik,miután tervbe van véve a közszolgálat gyökeres átalakítása, a korrupció elleni látszólag gyors fellépés,arról nem is beszélve,hogy Orbánék máris kiélezték az amúgy sem felhőtlen magyar-szlovák szomszédsági viszonyt is a kettős állampolgárságról szóló határozat révén.Aztán elhangzott vezetőink részéről nem is egy zengzetes és fellengzős szólam például a nemlétező nemzeti egységről,amely lózung úgy értelmezhető,ahogy az illető akarja vagy ahogy az aktualitás megkívánja.Lehet szó arról, hogy békéljen meg a társadalom,fogjon össze gazdag és szegény, csóró és milliárdos a közös cél,a haza felemelése céljából.De jelentheti a nagymagyaros-dzsentris kirekesztést is,azt,hogy aki nem fideszes,az hazaáruló,az nem is magyar vagy hogy úgy mondjam,idegenszívű,aki a nemzet fogalmából és a társadalomból kiközösíttetik.Ezutóbbit erősíti a küszöbönálló tervezet is,amely a holokauszt tagadása mellett büntetni rendeli a szocializmus idején elkövetett vélt vagy valós bűnök tagadását is,ami szintén parttalan,miután ilyen alapon a Kádár-rendszer pozitív megítéléséért is lehetne sújtani valakit.De lehet neoliberális-rózsadombi módon úgy is értelmezni mindezt,hogy mindkét "szélsőséggel" szemben fl kíván lépni a polgári kabinet.Egy szó,mint száz:egyszerűen arról van szó,hogy a nemzetközi nagytőkét most egy másik lobbi fogja kiszolgálni-sőt, akiket kiszolgál,azok is egy másfajta nemzetközi tőkés lobbi részei.Egy vállalat lehet német,francia,japán vagy brit,amerikai kézben.Az egyik helyen a német vagy a francia, a másik helyen a japán vagy az angol nyelv ismerete ajánlatos.Ennyi a különbség,semmi több:a melósok profitját mindenképpen ők nyelik le.Ugyanez igaz a második Orbán-kormányra is.Nekik elsősorban a német CDU vagy a francia konzervatívok a szövetségeseik,nem az uniós álbalpártok.Itthon pedig most ők fogják eladni az objektumokat külföldi kézbe,az ő lobbistáiknak.Az részben elfogadható tézis,hogy a hazai nagyburzsoázia felső rétegére jobban támaszkodnak és hatékonyabban kívánják a nemzeti középosztályt is erősíteni,ám a melósnak,az egyszerű embernek teljesen mindegy,ki fogja eztán kizsákmányolni,akkor is egy lenézett senki marad,ráadásul az érdekképviseletesdi makettje is veszélybe kerülhet,miután a szélsőségesen orbániánus politika vagy a jobbikos demagógia bolsevista rémképnek tekinti a dolgozói érdekvédelmet és a szakszervezeteket.A nagynemzeti retorika pedig,az ellenségkép kreálása révén sokkal hajlamosabb is lekommunistázni a neki nem tetsző irányzatokat,másként is megfogalmazva:az egységre,az egyeduralomra törekvő fideszes vezérkar nem fog parlamentesdiben-alkotmányosdiban vagy baloldaliasdiban gondolkodni,ellenben a csak és kizárólag mi képviseljük a magyar nemzetet nevű mentalitásban annál inkább.Nekik a rendszerváltás radikális véghezvitele a cél,amelynek égisze alatt a kommunistának tekintett elemeket ki kell szűrni a közéletből,mindenáron szakítani kell a múlttal.

Ezzel szemben azonban az éppenhogy húsz százalékot elért álszocialistákat sem szabad támogatnunk.A narancsos forradalom ugyanis az ő hibáik egyenes következménye.Eredménye annak,milyen az,amikor valakik a dolgozók vagy a baloldali eszme nevében tesznek kőkemény vadkapitalista lépéseket,lejáratva ezzel az egyébként máig aktuális értékrendszert-nem csoda,ha a nép jobban rákapott az ezzel radikálisan szakítani kívánó markánsan jobboldali nemzeti irányzatokra.És persze ne feledjük azt se,hogy magyarán nemcsak arról van szó,hogy a nyugdíjasokat preferálta és a fiatalokat mellőzte az MSZP-kormány,hanem arról is,hogy fából vaskarika elitista módon kurjongatni baloldali értékeket.A szocialista szervezet nem szocialista,még csak szociáldemokrata se-szociáldemokratáknak legfeljebb Medgyessy exminiszterelnök híveit tekinthetjük,akik egy, a dolgozókra jobban odafigyelő,munkahelyteremtő,bérfejlesztő,az érdekegyeztetés kereteiben gondolkodó tőkés államot szerettek volna létrehozni-mint tudjuk azonban, a neoliberális héják számára még ez is túl sok, az egyszerű munkás számára azonban ez túl kevés.Ez az irányzat megbukott a szélsőségesen neoliberális-vadkapitalista erők-például az SZDSZ-ellenállásán,amelyek a korlátlan verseny és a minél szélesebb körű multis adómentesség hívei,így a dolgozók jogainak és bérfejlesztésének minél radikálisabb csorbításában érdekeltek-nem véletlen az se,hogy anno Medgyessynek a kétkamarás parlamentre vonatkozó elképzelését is lesöpörték az asztalról,mondván: a törvényhozásba csak pártok,nem pedig érdekvédelmi szervezetek kerülhetnek be.egy ilyen szisztéma ugyanis kiszűrvén a dolgozókat sújtó intézkedéseket-mert működhet így is egy kétkamarás parlament-,korlátozza a multik és hazai kiszolgálóik gátlástalan terjeszkedését.Persze jó reklámmal minden eladható,így a Tony Blair brit exkormányfő politikája és a brit Munkáspárt(az angol MSZP)KŐKEMÉNY LIBERALIZMUSA IS.Ha karják,bele lehet magyarázni,hogy a melósnak az az érdeke,hogy legyen munkahelye meg hogy ne kopjon fel az álla("Etetni kell a birkát ahhoz,hogy gyapjút lehessen róla nyírni").Így is lehet értelmezni a baloldaliságot,de attól még nem az.És a hazai álszocialisták se lesznek radikális rendszerátalakítók,hivatkozván arra,hogy ma már nem ilyen a baloldaliság.

Pedig dehogynem.A szavakat, értékeket szigorúan és szó szerint kell értelmezni.Aki szocializmusban gondolkodik,az kizsákmányolásmentes társadalomban,egyenlőségben és a kizsákmányolt rétegek-kisvállalkozók,kistermelők,kisiparosok,dolgozók,állástalanok,érvényesülni nem tudó pályakezdő fiatalok érdekvédelmében gondolkodik.A szocializmusban a dolgozó a maga ura életének és munkájának éppúgy,mint szabadidejének.A fiatalok számára biztosított az önmegvalósítás lehetősége,a tudáshoz és a művelődéshez,az alkotás szabadságához való jog éppúgy,mint a kisvállalkozók és kistermelők számára termékeik eladhatósága és piacképessége a multik olcsóbb,de minőségileg kifogásolható áruival szemben.A szocializmus nem az egyik vagy a másik párt cselekedeteiről,hanem a civil életről, a közvetlen demokráciáról,a minden téren érvényesülő egyenlőségről,illetve az önmegvalósításról és az önkifejeződésről, illetve a munka és a szakma becsületéről szól.De mindez csak és kizárólag szigorú rendszerkritika mellett.

B.Deák András