Még 1990-ben volt egy körkérdés-sorozat a rendszerváltás után frissen alakult pártok között a Rubicon folyóirat részéről. Némely válaszból kiolvasható a jelen helyzet, de pálfordulást is láthatunk. Akik válaszoltak: Rockenbauer Zoltán (Fidesz), Prepeliczay istván (FKGP), Inotai Ferenc (KDNP), Kulin Ferenc (MDF), Sántha János (MSZMP - Munkáspárt), Vass Csaba (MSZP), Szilágyi Gábor (SZDP), Szabó Miklós (SZDSZ).
1. A magyar történelem milyen hagyományait, eszméit vállalják, képviselik, viszik tovább?
FIDESZ: Szellemiségünkhöz a szociálliberális és nemzeti demokratikus elképzelések állnak legközelebb. Azokat a hagyományokat, eszméket vállaljuk, amelyek a polgári átalakulás irányába mutattak. Ápoljuk szabadságharcaink emlékét, a legőszintébben képviseljük 1848 és 1918 forradalmiságát.
FKgP: Elődeinknek fogadjuk el a korai agrárpártokat, melyek egyesülésével 1930-ban néppárti jelleget öltöttünk. Az úgynevezett békési programmal fölvettük a harcot a nagybirtok, a nagytőke ellen, a kisemberek védelmében. Ugyanezt képviseljük a mai, megváltozott viszonyok között is. Az állami nagybirtokkal, a nagytőkével szemben. Pártunk valláserkölcsi talajon áll, a teljes magyarságban gondolkodik.
KDNP: A Szent István-i alapgondolatból kiindulva, a magyar államiság eszméjét képviseljük. A demokratikus és polgári hagyományokat kívánjuk továbbvinni. Közvetlen elődünk az 1943-44-es években kezdődő katolikus néppárti, kereszténydemokrata mozgalom.
MDF: A jelen szempontjából a magyar történelemnek azok a vonulatai a legfontosabbak, amelyek a polgáriasodást készítették elő, illetve ebben a folyamatban jutottak el valameddig. Az újkor kezdetéig nyúlhatunk vissza, a magyar reneszánszig, mikor elkezdődött a felzárkózás a polgárias Európához. A reformkor hagyományait tekintjük közvetlen előzménynek. Végül a kiegyezés utáni időszak – minden ellentmondásával együtt is – felszínre hozott újabb erőket a polgári átalakulás folyamatában.
MSZMP: Minden olyan haladó, progresszív mozgalom eszméjét és hagyományait, amely a dolgozó többség érdekében lépett fel, amely a kizsákmányolás, vagyonos és úri osztályok népelnyomó hatalma, a hátrányos faji és nemzeti megkülönböztetés ellen harcolt, amely a nép szabadságáért, a gyarmati és félgyarmati Európában is ható elnyomás ellen, a gazdag országoktól való gazdasági függés és kiszolgáltatottság ellen szállt síkra. A szegénységből és a gazdasági függésből a közösségi tulajdonra épülő társadalom adja a kitörési lehetőség egyedüli reményét.
MSZP: Hagyományainkból azt tartjuk vállalhatónak, amely a magyarságot Európával összeköti. A magyar történelemben I. István óta mindig jelen volt egy olyan vonulat, amely egyszerre tudott magyar és európai lenni. Egyszerre tudta a hazát és a haladást képviselni. Elődünknek tekintjük a magyar munkásmozgalomnak azt az ágát, amelyik demokratikus volt. Azt az ágát, amely a munkásmozgalmat diktatúrára használta fel, nem tekintjük a magunk hagyományának.
SzDP: A munkásmozgalom, illetve az abból kifejlődött szociáldemokrácia hagyományait, eszmei nyitottságát, demokratikus belső stílusát bátran vállalhatjuk. Történelmi tragédiánk, hogy meghamisítva tanultuk a történelmet még ebben a tekintetben is. A szociáldemokráciát a történelem bűnbakjának tartotta mind az ún. baloldal, mind a jobboldal 1945 előtt és után egyaránt. Ma már ezek a hagyományok keverednek polgári liberális, polgári radikális eszmekörökkel. Viszont nem tudjuk vállalni a sokkal zártabb, konzervatívabb kommunista eszmerendszert. Sőt, ma Európa kellős közepén már a népnemzeti eszméknek sincs realitásuk.
SZDSZ: Vállaljuk a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavának hagyományait. Mi a modern magyar nemzeti történelemben gondolkodunk. Kiinduló pontunk a modern nemzet alapjait lerakó s egyben Magyarországot a középkorból kivezető reformkori és negyvennyolcas hagyományok. Vállaljuk az állam hatalmát a társadalommal szemben korlátozni akaró liberalizmust, a politikai jogok következetes kiterjesztésére törekvő polgári radikalizmust és a politikai szabadságjogokat a dolgozók jólétének garanciájává tevő szociáldemokráciát. És vállaljuk 1956 hagyományát, sőt az ahhoz vezető pártellenzékét is.
2. Kiket tartanak a magyar történelem legnagyobb alakjainak?
FIDESZ: Széchenyinek a polgári átalakulásért folytatott tevékenységét és Kossuth forradalmiságát emelnénk ki. Korai történetünkből Szt. Istvánt, századunkból pedig Jászi Oszkár vagy Bibó István nevét említhetjük.
FKgP: Azokat, akik radikális célokért küzdöttek, de a realitások figyelembevételével. A fontolva haladó, de kőkeményen egy irányba mutató Széchenyit, talán legnagyobb reálpolitikusunkat, Deákot és ugyanilyen alapon Görgeyt, aki belátta vérontás megszüntetésének szükségességét. A huszadik században Bajcsy-Zsilinszky Endre életével és halálával bizonyította elkötelezettségét a magyar nép iránt. De büszkék lehetünk Kovács Bélára és Varga Bélár is.
KDNP: Államalapító királyunkat, Szent István, aki a magyarságot bevezette Európába. Gróf Széchenyi Istvánt, akit még ellenfele is a legnagyobb magyarnak nevezett. És Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki a nemzeti ellenállási mozgalom hősévé vált.
MDF: Részint azokat, akik a polgáriasodó Magyarország megteremtéséért küzdöttek, részint azokat, akik a nemzeti függetlenség ügyét védelmezték: Bethlen Gábort, Kazinczy Ferencet, Kölcsey Ferencet, Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Kossuth Lajost, Deák Ferencet. Századunkból pedig Jászi Oszkárt, a népi írókat, Németh Lászlót, Kovács Imrét és legfőképpen Bibó Istvánt.
MSZMP: A nemzeti függetlenségért és a szabadságért vívott harcok hőseit, Rákóczit, Petőfit, Kossuthot, Károlyi Mihályt, Landler Jenőt és Bajcsy-Zsilinszkyt. Büszkék vagyunk az 1919-es szocialista kísérletre, Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó és Lukács György tetteire.
MSZP: I. Istvánt, aki intézményesen kötötte össze a magyarságot és Európát, Mátyást, aki a magyarság helyét Európában megerősítette. Kossuthot és Széchenyit, így együtt, mert Széchenyi a haladást adta a magyarságnak, Kossuth pedig a dunamenti konföderációt adta Európának. A modern magyar történelem legnagyobb gondolkodói közül Lukács Györgyöt és Bibó Istvánt.
SzDP: Mindenekelőtt Kéthly Annát említem, de visszanyúlunk Garami Ernőhöz, Mónus Illéshez, Kunfi Zsigmondhoz és századunk egyik legnagyobb gondolkodójához, Szabó Ervinhez. Ha 1848-49 nagy alakjaiból emelnék ki valakit, sajátos történelmi torzítást hozna magával. Azokat tartom legnagyobb alakoknak, akik a modernizáció ügyét szolgálták, akik a legszélesebbre nyitották az ország határát kelet és nyugat felé egyaránt.
SZDSZ: A modern Magyarország megteremtéséért fáradozó nagy történelmi alakjainkat: Kossuthot, Széchenyit, Deákot. Polgári radikális utódaik közül Jászi Oszkárt, Szende Pált, az alig létezett magyar ellenállás legnagyobb figuráját, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. És végül Nagy Imrét.
3. Ha a múlt egy lapját végleg kitéphetnék vagy a nemzet emlékezetéből kitörölhetnék, melyiket választanák?
FIDESZ: Nem tépünk ki lapot, a magyar történelmet úgy vállaljuk fel amilyen.
FKgP: Az 1947-től 1988-ig terjedő időszakot tartalmazó lapot, kivéve annak néhány sorát, amelyre 1956 van írva, amikor a magyar nép, ha csak rövid időre is, méltó volt múltjához.
KDNP: Hazánk gyásznapjait, Mohácsot és az 1918-as összeomlást. És utoljára, de nem utolsó sorban az 1949-1953 közötti időszakot, amely több kárt okozott, mint 1944.
MDF: 1956. november 4-ét, a nemzet történetének gyásznapját.
SzDP: Én minden olyan lapot kitépnék, amelyen háború, polgárháború található, amelyen Magyarország népei, lakosai egymást ölik. Ha csak egyet lehet, akkor 1944-et, ezen belül is március 19-ét, a német megszállás napját.
SZDSZ: 1944-et.
Kommunista.NET: nagyon érdekes, hogy erre a kérdésre, se az MSZMP, se az MSZP nem adott választ. Vagy nem is kérdezték őket?
4. Melyik napot vagy napokat sorolnák nemzeti ünnepeink közé?
FIDESZ: Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át.
FKgP: Március 15-ét és október 23-át.
KDNP: Augusztus 20-át, március 15-ét és október 23-át.
MDF: Március 15-ét, augusztus 20-át, október 23-át.
MSZMP: Április 4-ét.
MSZP: Augusztus 20-át és március 15-ét.
SzDP: Március 15-ét és augusztus 20-át.
SZDSZ: Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át.
5. Milyen álláspontra helyezkednek a címervitában?
FIDESZ: 1988 nyarán a FIDESZ elsőként követelte a Kossuth-címer visszaállítását.
FKgP: A koronás címert tartjuk elfogadhatónak.
KDNP: A koronás címer a magyar nép legszentebb jelvénye, de megfelelőnek tartjuk a szentkorona országait jelképező ún. középcímer használatát is.
MDF: Nem pártoknak kell eldönteni, hogy egy nemzetnek mi legyen szimbóluma, döntse el ezt a nép. Döntsenek a magyar nemzet többségének érzelmei.
MSZMP: A koronás címer még a polgári demokrácia számára is anakronizmus, Kossuth, Petőfi, Károlyi szellemének megcsúfolása. A Kossuth-címer a tőkés forradalom címere, de mivel hazánkban kapitalizmus többé nem lehet, inadekvát szimbólum. A Kádár-címer bürokratikus szocialista modell jelképe, tehát nem időszerű már. A nemzeti gondolat és a népi demokrácia eszméjét kifejező címert támogatunk.
MSZP: A Kossuth-címert elfogadhatónak találjuk.
SzDP: Vonzó lenne a Kossuth-címert választani, de a koronás címert is elfogadhatónak tartjuk.
SZDSZ: Noha szervezetünk a történelmi címer mellett kötelezte el magát, tagságunk nagy része egyértelműen a Kossuth-címert szeretné.
Szerintem ezek a pártok
Szerintem ezek a pártok annyira megváltoztak, átlényegültek, szimbólumrendszerük annyira összekeveredett, hogy nem is érdemes erre bármit is mondani. Nekem, mint népköztársaság pártinak a koronás címer csupán egy kindertojás.
Nekem a koronás kiscímer ...
... amely a Horthy-rendszer király nélküli királyságának volt hivatalos jelképe és amely ott díszeleg a Magyar Közlöny minden oldalán az összes zsidótörvény felett önkényuralmi jelkép, aminek használatát egy következetesen megfogalmazott törvény alapján büntetni kéne. A múgy nekem nem a kinder tojás, hanem a cimeres poloska jut róla eszembe.
"Amikor a rendszerváltás első többpárti parlamentje a Kossuth-címer helyett a koronás kiscímert, állami ünnepként március 15, illetve október 23 helyett augusztus 20-át, Szent István katolikus ünnepét fogadta el, akkor a szentszövetségi ellenforradalom formális-rituális megerősítést nyert."
Ha nem is önkényuralmi
Ha nem is önkényuralmi jelképként, mert hiszen akkor minden királycímer is az lehetne, de a helyére kell tenni. A Nemzeti Múzeumban egy jól őrzött vitrinben a helye. Már a Horthy-rendszerben is anakronisztikus volt a használata, mert hogy királyság király nélkül az maga a kabaré. Emlékszem Torgyán Józsi földnélküli kisgazda lilás-szederjes ábrázatára, mikor az Antall-féle hatalomimitáció alatt a Parlamentben kikelt a maszturbáló angyalkákkal ékesített korona karikatúra miatt.
Tévedsz
"A vitatott törvény [az önkényuralmi jelképek tilalmáról] praeambuluma a következőket mondja:
„A XX. század szélsőséges politikai eszméi Európában és Magyarországon a hatalom erőszakos megszerzése és kizárólagos birtoklása útján olyan diktatúrákat hoztak létre, amelyek semmibe vették az emberi jogokat és magyar állampolgárok tömeges kiirtásához vezettek.
Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy az említett szélsőséges eszméket magukénak valló államok, szervezetek, mozgalmak jelképeinek használata fájó sebeket szaggat fel és összeegyeztethetetlen alkotmányos értékeinkkel, az alábbi törvényt alkotja:”
Vagyis, a BTK módosítását történelmi tényekre való hivatkozással nyilvánítja szükségesnek. Az 1987. évi XI törvény fentebb idézett cikke alapján tehát a BTK módosításnak összhangban kellene lennie a történelemtudomány általánosan elfogadott tényeivel. Ez azonban nincs így.
Már a praeambulum leszűkíti az önkényuralmi rendszerek, államok, szervezetek, mozgalmak körét a XX. századiakra. Ezzel figyelmen kívül hagyja például azt a tényt, hogy az 1848. évi március 15-ki forradalom – melynek emlékét hivatalos állami-nemzeti ünnep rögzíti – a Habsburg-önkényuralom ellen tört ki, és ez az önkényuralom, a cári önkényuralom segítségével verte le. Ennél fogva a vitatott cikkben nevesítve felsorolt tiltott önkényuralmi jelképek között, bár a praeambulum szelleme szerint ott lenne a helye, nem szerepel a császári-cári kétfejű sas.
De nem szerepel a nevesített jelképek között az 1919-21 között önkényuralmat gyakorló tiszti különítmények (melyek áldozatainak több ezerre tehető számát mértékadó történészek – köztük a nemrég elhunyt Gosztonyi Péter – is elismerik és amely önkényuralom családi vonalon engem személy szerint érint) jelképe a bocskay-sapkába tűzött darutoll sem.
A XX. század magyar történelmében a legnagyobb számú halálos áldozatot követelő 1944-es deportálások és a hozzájuk vezető 1938-tól folyamatosan magyar állampolgárok százezreinek újabb és újabb jogfosztását elrendelő úgynevezett „zsidó-törvények” – a ma terjedő közhiedelemmel szemben – nem a vitatott cikkben nevesített nyilaskereszthez köthetőek, hanem az 1938. és 1944. október 15-e között – a fentiek miatt önkényuralminak tekinthető – rendszerhez, a Magyar Királysághoz. Ennek az önkényuralmi rendszernek a jelképe a „zsidó-törvényeket” hivatalosan közzétevő Magyar Közlöny akkori fejléce szerint az úgynevezett koronás kiscímer volt – ez szintén nem szerepel a nevesített jelképek között. Ez annál is inkább problematikus, mert e címer megegyezik a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített ma használatos címerével."
/blog/beadvany-az-alkotmanybirosagnak
Nem tudom, miben tévedek.
Nem tudom, miben tévedek. Ugyanarról beszélsz, mint én. Az önkényuralom jelképeire való hivatkozást akár az összes címerre rá lehetne fogni. Egy köztársaságnak ne legyen királyságra utaló címere. Ha meg mégis, akkor nincs joga más címereket "önkényuralminak" nevezni. Egyébként nagy ívben szarok a törvényükre. Csak azért is, vörös csillag!
Abban tévedsz
hogy a koronás kiscímert, mint monarchista címert számítod önkényuralminak. A fent idézett alkotmánybírósági beadvány éppen arra mutat rá, hogy a Horthy-korszak (különösen annak első és utolsó évei) kimerítette a törvény szelleme szerint is (tehát nem csupán elvont, respublikánus szempontból) az "önkényuralmi rendszer" fogalmát - nem tolhatja át a teljes felelősséget a néhány hónapos nyilas cirkuszra, és így - a törvény amúgy hibás szelleme szerint is - a jelképének (mert a koronás kiscímert hivatalos állami címerként csak a Horthy-rendszer, és persze ez a mai agyalágy, használta) az önkényuralmi jelképek listáján a helye.
Az elvi alapokban természetesen egyetértünk.
Én nem a felelősség
Én nem a felelősség áthárításáról beszélek, mert a burzsoá történészek hiába mosdatják a szerecsent Horthyék esetében, attól még fasiszták voltak. A monarchia címere is elnyomó volt, meg a nyilaskereszt is elnyomó rendszer jelképe volt. Amennyiben a Rákosi rendszer elnyomó volt, úgy a címerét maga a Munkás-Paraszt Kormány cserélte le, 1957-ben.