Beadvány az alkotmánybíróságnak

A Magyar köztársaság Alkotmánybíróságának
Dr. Nagy András a közgazdaságtudományok kandidátusa, főiskolai tanár, magyar állampolgártól

Mint magyar állampolgár, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (2) bekezdésében biztosított jogommal élve mély tisztelettel kérem az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg az 1993. évi XLV. törvény, illetve az e törvény alapján módosított BTK 269/B § alkotmányellenességét és emiatt semmisítse meg azokat,

mivel azok ütköznek az Alkotmány 61. §-val, valamint a 7. § (1) pontjával, illetőleg a 7. § (2) pontjában alkotmányerejű törvénynek minősített 1987. évi XI törvény 18. § (1) és (2) pontjaival.

Kérelmem indoklásául a következőket adom elő:

1)A BTK vitatott cikke sérti az Alkotmány 61. §-ban foglalt szabad vélemény nyilvánítás jogát, amint arra a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a Vajnai Attila kontra Magyarország perben hozott ítéletében (amely ítélet ellen a magyar kormány – hivatalos szóvivője közlése szerint – nem kíván fellebbezni, így az jogerősnek tekinthető) rámutatott. Bár a strasbourgi Bíróság az általa tárgyalt konkrét ügy természetéből kifolyólag kizárólag a vöröscsillag viselésével foglalkozott, ítéletének értelmező mondatai értelemszerűen a vitatott cikkben nevesített bármelyik jelképre alkalmazhatóak.

2)A strasbourgi Bíróság ítélete fényében a vitatott cikk sérti az Alkotmány 7. § (1) pontját, mely szerint
„A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
Ugyanis a starsbourgi Bíróság ítélete szerint a felperest a vitatott BTK cikk alapján jogszerűen elítélve megsértették az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt, Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 10. cikkét, és így a magyar belső jog és a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek összhangja éppen a vitatott cikk miatt megbomlottnak tekinthető.

3)Az Alkotmány 7. § (2) pontja alkotmányerejűnek („kétharmadosnak”) minősíti az 1987. évi XI törvényt a jogalkotásról. A vitatott törvény sérti e törvény 18. § (1) pontját, mely szerint

18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell.

A vitatott törvény praeambuluma a következőket mondja:

„A XX. század szélsőséges politikai eszméi Európában és Magyarországon a hatalom erőszakos megszerzése és kizárólagos birtoklása útján olyan diktatúrákat hoztak létre, amelyek semmibe vették az emberi jogokat és magyar állampolgárok tömeges kiirtásához vezettek.
Az Országgyűlés abból kiindulva, hogy az említett szélsőséges eszméket magukénak valló államok, szervezetek, mozgalmak jelképeinek használata fájó sebeket szaggat fel és összeegyeztethetetlen alkotmányos értékeinkkel, az alábbi törvényt alkotja:”

Vagyis, a BTK módosítását történelmi tényekre való hivatkozással nyilvánítja szükségesnek. Az 1987. évi XI törvény fentebb idézett cikke alapján tehát a BTK módosításnak összhangban kellene lennie a történelemtudomány általánosan elfogadott tényeivel. Ez azonban nincs így.
Már a praeambulum leszűkíti az önkényuralmi rendszerek, államok, szervezetek, mozgalmak körét a XX. századiakra. Ezzel figyelmen kívül hagyja például azt a tényt, hogy az 1848. évi március 15-ki forradalom – melynek emlékét hivatalos állami-nemzeti ünnep rögzíti – a Habsburg-önkényuralom ellen tört ki, és ez az önkényuralom, a cári önkényuralom segítségével verte le. Ennél fogva a vitatott cikkben nevesítve felsorolt tiltott önkényuralmi jelképek között, bár a praeambulum szelleme szerint ott lenne a helye, nem szerepel a császári-cári kétfejű sas.
De nem szerepel a nevesített jelképek között az 1919-21 között önkényuralmat gyakorló tiszti különítmények (melyek áldozatainak több ezerre tehető számát mértékadó történészek – köztük a nemrég elhunyt Gosztonyi Péter – is elismerik és amely önkényuralom családi vonalon engem személy szerint érint) jelképe a bocskay-sapkába tűzött darutoll sem.
A XX. század magyar történelmében a legnagyobb számú halálos áldozatot követelő 1944-es deportálások és a hozzájuk vezető 1938-tól folyamatosan magyar állampolgárok százezreinek újabb és újabb jogfosztását elrendelő úgynevezett „zsidó-törvények” – a ma terjedő közhiedelemmel szemben – nem a vitatott cikkben nevesített nyilaskereszthez köthetőek, hanem az 1938. és 1944. október 15-e között – a fentiek miatt önkényuralminak tekinthető – rendszerhez, a Magyar Királysághoz. Ennek az önkényuralmi rendszernek a jelképe a „zsidó-törvényeket” hivatalosan közzétevő Magyar Közlöny akkori fejléce szerint az úgynevezett koronás kiscímer volt – ez szintén nem szerepel a nevesített jelképek között. Ez annál is inkább problematikus, mert e címer megegyezik a Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített ma használatos címerével.
Történelmi tény az is, hogy a vitatott törvény politikai válasz volt egy 1992 évi október 23-i politikai provokációra, és az az állítás, miszerint e provokáció végrehajtói a vitatott cikkben nevesített jelképek bármelyikét is használták volna, soha nem lett bizonyítva, de még csak vizsgálva sem.

4)A vitatott törvény és BTK cikk erősen sérti az 1987. évi XI törvény 18. § (2) pontját, mely szerint:

(2) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.

A vitatott cikk alapszövege a magyar nyelv szabályai szerint nem értelmezhető.

269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet …

A horogkereszt, a nyilaskereszt az ötágú vöröscsillag maguk is jelképek, így nem lehet beszélni „ezeket ábrázoló jelképek”-ről. De mint jelképek is aggályosak.
Mi tekinthető vöröscsillagnak? A szovjet hadsereg sapkarózsájában és a katonai zászlókon olyan ötágú csillag szerepelt, amelynél egyik ág egyik oldala sem esik egy egyenesre egy másik ág egyik oldalával sem („kövér csillag”). Magyarországon viszont a klasszikus pentagram volt az elterjedt, amely a szabályos (72 fokos) ötszög átlóiból áll össze. A törvénycikk melyikről szól?
Mi az a nyilaskereszt? Az ötágú csillag terjesztése, stb. csak akkor számít vétségnek, ha a színe vörös. A nyilaskereszt minden színben tilos? De a lila nyilaskereszt soha nem volt semmilyen önkényuralomra törő szervezet jelképe. Vagy csak a zöld színű nyilaskereszt, a közepén nagy H-val tilalmas? Akkor miért nem ez szerepel a vitatott cikkben?
Az SS-jelvény és a sarló-kalapács tárgyak, tehát ezek esetében elvileg lehet beszélni „ezeket ábrázoló jelképek”-ről. Csakhogy ezek esetében is baj van a világossággal és a közérthetőséggel.
Mi számít SS-jelvénynek? A szó szoros értelmében az a zubbony-nyakra varrható fémlap, amin keretbe zárt, két egymás mellett elhelyezkedő vaskos, villám alakot formázó S betű van, és amelyet a III. Birodalomban létrehozott SS alakulatok egyenruhájához rendszeresítettek. Világos és közérthető, hogy a vitatott cikk szerint ennek terjesztése, nagy nyilvánosság előtti használata, közszemlére tétele büntetendő vétség.
Ám mi tekinthető az SS-jelvényt ábrázoló jelképnek? Csak a kerettel együtt ábrázolt, a jelvényen szereplő S betűkhöz hasonlóan kivastagított villám-alakzatok, vagy bármilyen hevenyészve egymásmellé rajzolt villám-szerű alakzatok is, akár keret nélkül is?
Nem világosak és közérthetőek a vitatott cikk (2) pontjában szereplő mentesítő körülmények sem. A törvény betűje szerint a Heineken-sör árusítása, reklámozása büntetendő vétség, mivel a (2) pontban nem szerepel a kereskedelmi célú alkalmazás mentesítő körülményként. Ugyanezért büntetendő vétséget követ el az a gazdabolt tulajdonos is, aki az üzlete kirakatába sarlót és a sarló, kasza élesítéséhez használatos kalapácsot helyez el.
Általában a strasbourgi Bíróság ítélete közvetve arra mutat rá, hogy a jelképek csak akkor jelentenek társadalmi veszélyt, tehát terjesztésük, nagy nyilvánosság előtt való használatuk illetve közszemlére tételük csak akkor büntethető, ha mindezt totalitárius célok, önkényuralmi rendszerek propagálása céljából teszik. Nyilvánvaló, hogy viszont ezekben az esetekben nem csak a vitatott cikkben nevesített jelképek, de bármilyen e célokból alkalmazott jelkép is veszélyt jelent a társadalom számára. Ebből viszont az következik, hogy nem maguk a jelképek, hanem azok meghatározott célokra történő alkalmazása jelenti a társadalomra való veszélyességet. Tehát bizonyos rosszul definiált jelképek kiemelése, és nevesített szerepeltetése a vitatott cikkben, kizárja a cikk világosságát és közérthetőségét, veszélyezteti a jogbiztonságot.

Mindezen indokok alapján kérem a vitatott törvény, illetve a vitatott BTK cikk alkotmányellenességének megállapítását és ezzel megsemmisítésüket.

Budapest, 2008. július 24-én

Dr. Nagy András