Hogyan indulnak a háborúk: Kína kontra USA (Peking próbára teszi az USA terjeszkedését)

Azok, akik azt gondolják, hogy a háborúk eredetét a korporációk érdekeinek külföldön történő szolgálata okozza, most irántuk barátságtalan forrásból, a New York Times-ból kaptak megerősítést. A korporációk által ellenőrzött New York Times publikált leleplező cikket arról, hogy az USA külpolitikája hogyan működik, és miért működik úgy, ahogyan működik. Az őszinteségi roham annak tulajdonítható, hogy a kínai külpolitikát kellett támadnia. Így a cikk rögtön leszögezte, hogy a kínai külpolitika – állítólag – olyan mint az amerikai külpolitika: azaz katonai jelenléttel kívánja uralni a világ azon körzeteit, amelyben „gazdasági (korporációs) érdekei” vannak. Úgy mint nyersanyagok, olcsó munkaerő, hajózási útvonalak, piacok stb.
A cikk azt fejtegeti, hogy a kínai gazdasági növekedés és a katonai intézkedések, amelyek ezt védelmezni szándékoznak, milyen veszedelmesen ütköznek az USA külföldi militarizmusával. Például: „A kínai flotta működni kíván jóval a parti vizein kívül, kezdve az olajszállítás útvonalainak kezdetétől a Közel-Keleten, át a Csendes Óceánon, ahol az amerikai flotta régóta, mint domináns erő szerepel, mondják a hivatalos személyek és a szakértők.”
Minek kell Kínának fejleszteni hadseregét?
„A kínai admirálisok azt mondják, hogy a fontos kereskedelmi hajóikat kívánják kísérni a Perzsa öböltől kezdve a Malaka szoroson át Délkelet Ázsiába. És biztosítani kívánják a kínai érdekeket az erőforrásokban gazdag Dél-Kínai és Kelet-Kínai tengereken.” (2010 április 24).
Shen Dingli, egy kínai értelmiségi, nemrég amellett kardoskodott, hogy létre kellene hozni az első külföldi katonai támaszpontokat (az USA-nak 909 katonai létesítménye van külföldön):
„Kína külföldi vállalkozásainak gyors növekedésével a kormánynak felelősséget kell vállalnia a tengerentúli érdekeink védelmezésében, a nyugodt kereskedés védelmezésében, és a tengerentúli beavatkozások megakadályozásában...” (2010 január 28. - China.org).
Az USA katonaságának tipikusan a feladata a globális hajózási útvonalak ellenőrzése azért, hogy a korporációk tulajdonát sem a kalózok által, sem a barátságtalan országok által ne érje kár. Kínát ez a helyzet már nem elégíti ki. De vajon miért?
Az egyik ok az, hogy Kína odafigyel az amerikai gazdasági elit növekvő ellenségességére, akik hangot adtak annak, hogy Kína gazdasági felemelkedése kiküszöbölhetetlen konfliktusban van vagy legalábbis versenyt teremt az amerikai korporációk profitképző képességének. Obama kínaellenes provokációi - fegyverszállítás Tajvannak, a Dalai Láma fogadása Washingtonban, Irán fenyegetése, a valuta vita stb. - mind azt mutatja, hogy Kína felemelkedését nem baráti öleléssel és együttműködéssel fogják fogadni.
A már említett New York Times beismeri ugyan, hogy ...”nincs bizonyíték az USA-val vagy akarki mással szembeni kínai agresszív szándékokra.” Ennek ellenére az egész cikk a Kínával való ijesztgetésre van kihegyezve. Például:
„Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a kínai katonai modernizáció az USA-nak a régióban lévő akció szabadságát igyekszik korlátozni”, mondja Willard admirális. „Japán is aggódik...” „Li Kuan Ju, a szingapúri ex-vezető is a kínai flotta miatti széleskörű aggodalomnak adott hangot, és arra ösztönözte az Egyesült Államokat, hogy tartsa fenn jelenlétét a régióban.”
Ez mind azt a szándékot mutatja, hogy a közvéleményt Kína ellen próbálják hangolni, amelyt az USA potenciális háborús ellenségnek tekint. Ezt a cikkben világossá is tették:
„...a gyors kínai növekedésre válaszul az USA az utóbbi időben átirányított atom-tengeralattjárókat az Atlanti óceánról a Csendes óceánra. Az USA felújította a hidegháború végén beszüntetett a Guamról kiinduló tengeralattjáró őrjáratokat..”
A legriasztóbb: „Amerikai hajók az utóbbi időkben állandó megfigyelés alatt tartják a hajnani kínai tengeralattjáró támaszpontot, ami időnként súrlódáshoz vezet a kínai hajókkal.
Kína gazdasági és katonai felemelkedése nyomás alatt tartja az USA katonai uralma alatt tartott területeket. Ilyen körülmények között valamilyen katonai „incidens” jól jöhet háborús ürügyként.
A katonai hatalomra való törekvés mögött gazdasági érdekek állnak. Az USA gazdaságát a nagy korporációk uralják, amelyek az USA katonai hatalmára támaszkodnak a külföldi extraprofit megszerzésében teljes régiók uralmuk alatt tartásával. Ezeket a régiókat -Közel-Kelet, Latin Amerika, a Csendes óceán térsége – az Egyesült Államok „exkluzív gazdasági zónáinak tekintik.” Hogy Kína a saját maga urának deklarálja magát, tűrhetetlen az USA korporációi számára, amelyek semmitől sem fognak visszariadni – beleértve a háborút is - , hogy fenntartsák a földgolyó feleti uralmukat.

http://globalresearch.ca/index.php?context=va&aid=18921