Elnézegetve így pár év tapasztalatát mind a polgári, mind a "Mi" oldalunkon, azt kell hogy mondjam, hogy nagyon is világossá vált előttem, mi a gond mind a két oldalon.

A társadalom globális problémái egyre égetőbben teszik fel a kérdést, hogy hogyan tovább?

Hiába gyűlik az információ az interneten, hiába adnak ki száz és száz újabb lexikont, és tudományos értekezést, találnak ki újabb ötleteket, reflektálva az új idők kihívásaira, mégis azt látjuk, hogy az egész helyzet menthetetlenül rosszabb.

Ami pedig a leginkább zavaró, hogy tudományos körökben is egyre nagyobb méreteket ölt a szakmaiatlanság, a félretájékozottság, a félműveltség és a rövidlátás.

Miközben lassan a népesség jelentős része közgazdász diplomát kap a kezébe, egyre kevesebben vannak köztük azok, akik nem hogy értik, egyáltalán mi is zajlik körülöttünk, de akik legalább jól tájékozottak, vagy legalább pontos forrásokkal rendelkezőek lennének.

Sőt ma már azt lehet mondani, hogy a tanítás színvonala, a tanárok képzettsége is egyre megkérdőjelezhetőbb, és így kaphatnak teret hamis forrásokból hamis következtetések, miközben a felhalmozott tudás lassan kiveszik a fejekből, nem lesz, aki megtanítsa az igazat, a megalapozottat.

Őrületes mennyiségű tapasztalat áll a rendelkezésünkre, mind téves, és mind helyes, és az összefüggések átgondolásának a képessége nélkül lehetetlenné válik az eligazodás, mi a helyes, és mi nem.

Erre még rásegítenek a politikai gazdaságtan hamis téveszméi is, de ez tényleg csak a hegy csúcsa.

A dolog nem ott kezdődött el, hogy megbukott az MSZMP, ahogy a kommunista mozgalom hanyatlása sem, hanem a fejekben, nem volt, aki továbbvigye, elmaradt az utánpótlás, hiába a gazdasági hátszél egykori megléte, úgy se sikerült helyesen tanítani és építeni a fejekben a jövő tudását, helytelenül, rosszul tanították, nem volt érthető.

Hadd mutassak egy példát, mivel kritikus vagyok, ezért ÖN kritikus is, és az alábbi példa egy netes fórum vitájából való, és kiváló szemléltetése a káosznak, ami nem csak ebben a pár sorban, de úgy általánosan uralkodik!

"@Vicces Gyerek: "Én azt állítom, hogy a tőkés a munkás munkaerejéhez szükséges bért megfizeti, de a többi órát nem, és ebből lesz az az extra munkatermék, melyet eladva profit keletkezik."

(=> Nem tudtam én se pontosan a munkaérték-elméletet,)

Jah, csak ez nem a munkaérték-elmélet. A munkaérték-elmélet a következő:

"Eszerint az előállított javak értékét, így az árát is, kizárólag a beléjük fektetett munka határozza meg."[1]

(=> és "Pi" sem tudta azt, mert egy wikipedia cikkből idézett, ami alapján Ma már szintén diplomamunka születhet!)

Ahogyan azt David Ricardo (és nem Marx) kitalálta. Már gyerekkoromban sem értettem, hogy ez hogyan lehetne igaz, teljes blődségnek tartottam. Merthogy

(=>Ez sem igaz így, hogy Ricardo találta volna ki, de a munkaérték-elmélet idézet alapján az fórumtárs már gyerekkorában sem értette, lásd a rosszul tanított közgazdaságtan példáját, amiért kár lenne Pi-t hibáztatni)

1. Az egyik embernek ennyi, a másiknak meg annyi munkájába kerül valamit megcsinálni. A különbség lehet akár több százszoros is. Akkor melyik az értéke? Csak egy lehet...

(=>Upsz, a félműveltség, ami lehet, diplomát ért egyszer... /koparatív előnyök elméletének hiánya, plusz a Ricardo-féle elmélet valóban helytelenségéből és annak a Marxival történő összekeverése/ )

2. Mi a fenéért érdekelné a vevőt, hogy te mennyit dolgoztál? Őt az érdekli, hogy neki mennyit ér meg a dolog, lásd a sör árát. A sörrel kapcsolatban már a tizedik században rájöttek, hogy sokkal többet hajlandók fizetni az emberek, mint amennyibe az előállítás kerül, tehát jól megadóztatták. Akkor?

(=> A fenti példa innentől kezdve pont az értéktörvényt bizonyítja, csak épp Pi forrása volt rossz)

3. Mennyi az atomerőmű újra előállításához szükséges munkamennyiség, amikor senki sem épít atomerőművet? Mennyi annak a munkának az értéke, amit senki sem csinál meg?

(=> Annak állítása, hogy az értéktörvény butaság, pedig párhuzamosan ami igaz a kicsire, az igaz a nagyra is, mert ugyanaz az elve)

[1] hu.wikipedia.org/wiki/Munka%C3%A9rt%C3%A9k-elm%C3%A9let

És itt jövök Én a képbe, aki nem elég művelt, hogy ezt megcáfolja, mert Én se látom át rendesen..."

Egy kezemen meg tudnám számolni azokat az embereket, akik amellett, hogy magukat kommunistának, marxistának állítják be, vagy akár a túloldalon szintén, de átlátnák a felhalmozott tudást, az információk tengerén nem csak fulladoznak, hanem igazi tengerészek volnának.

Olyan ez, mint a matematika, abból is van többféle, és mind az adott feladatnak megfelelő kezdeti axiómák alapján épül föl, csak itt ezesetben a társadalom az a modell, melyet a közgáz le kell tudjon jól írni.
De ha a matematikus még a levezetésekben is hibázik, akkor igazán nem fog helyes eredményeket adni az aszerint végzett számítás.

És úgy gondolom, hogy ha még politikai akarat meg is volna, sem tűnik valószínűnek az, hogy találnának olyan embereket, akiknek a szakmai tudása kifogástalan, de még csak nem is: legalább kielégítő volna arra, hogy rendszerben átláthassák a dolgokat, és meg tudják különböztetni a helytelenül megalapozott és a jól megalapozott elméleteket.

És amíg ez így van, addig hiába az üres kijelentés, hogy Én jót akarok, és kommunista vagyok, vagy jót akarok de nem feltétlenül vagyok az, nem fog követőre találni az elképzelése, mert nem tudja, hogy merre mutat.

Sokszor a legnagyobb szakértők sem tudják, vagy még csak nem is tudhatják, hogy elméleteikben ott lapul az ellentmondás, az emberek százai pedig követni kezdik, és terjesztik a rossz következtetéseket.

Ott van a linkedin, ami a profiknak szánt online kapcsolati háló, de mi is dönti el, hogy ki a profi, és ki a kontár? Ha valaki kontár, de mégis kérdem én, ki lesz az, aki majd ezt felismeri?

A tudás szép dolog, de koordináták nélkül elveszünk a tengerében.

Sajnos nekem nem olyan jó a memóriám, ami lehetővé tenné a tudásom olyan szintű elmélyítését, hogy az erre az iránymutatásra képessé tegyen. De sokan vannak még így ezrével.

Viszont aki tényleg nagyon tehetséges, is nagyrészt pont ezért a szakmaiatlan tudászáporért veszíti el a lehetőségét, hogy erre képessé váljon.

És ami a legrosszabb, hogy azok az emberek, akik esetleg jó tanítók lehetnének mégis, nem találják meg a megfelelő szakmai fórumot, ahol csapatként dolgozva a jövőt elkezdhetnék építeni.

Szerintem kommunistaként, vagy marxistaként az embereknek kötelessége tanulni, felütni és átrágni a még biztos támpontként szolgáló műveket, és megpróbálni megérteni a bennük lévő információhalmazt, valamint azon lenni, hogy felépítsék magukban a nagy kirakót, melynek a darabjait - szerencsére - még mindig itt-ott fellelhetjük.

Végezetül: Határozott véleményem, hogy a csapatmunka mindig többre képes, mint az egyéni erőfeszítések - hogy visszakanyarodjunk egy kicsit Marxhoz -, és ezért elengedhetetlen fontosságú az, hogy szoros kapcsolatok kialakítására törekedjünk azokkal csoportokkal, és emberekkel, akik még őriznek valamit ebből a lángból, és így több oldalról is felülvizsgálhassuk a tézisek helyességét, legyen az akár a sajátunk is.

Olvasni kell a régi irodalmat, beszélni róla, és átrágni a többi szellemi áramlatot is, kutatva az alapok után, hogy legyen miből építkeznünk.

Ha nincs, aki tisztában van a Marxizmussal, akkor valóban senki sem fogja megvédeni ezt az eszmét.

Ez ellen is tenni kell.

Ez a mi feladatunk, és nem is kevés.