Hogy mi a sorsa ma Magyarországon egy embernek, ha megroppant az egészsége, arra példa az alábbi eset. Nemcsak a törvényről van szó, hanem azokról is, akik a törvény és az ember között állnak, és akár azt is megtehetik, hogy kényük-kedvük szerint értelmezik, vagy nem értelmezik sehogy a törvényt. Olvassátok!

OS - Nyílt levél - Székely Tamás Egészségügyi Miniszter Úrnak!
Budapest, 2010. február 3., szerda (OS)

Tisztelt Miniszter Úr!

Milyen orvosokat foglalkoztatnak Önök, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetben? Őket emberileg, szakmailag ki vizsgálja meg, hogy alkalmasak e feladatuk ellátására? Ki ellenőrzi, hogy mikor élnek vissza reájuk

ruházott jogkörükkel? Talán ha Ők is bekerülnek a tagjaink közé, akkor fogják átérezni annak a betegtársunknak a helyzetét aki az alábbi segélykérő levelet írta! Várom soron kívüli válaszát!

Dobolyi László,
Elnök
Meggyógyulhatsz Egyesület
1065 Budapest, Bajcsy Zs. u. 45.

A levél:

Történetemmel szeretném felhívni a figyelmet a rokkantsági nyugdíjjogosultság változásai során kialakult méltánytalan helyzetekre A rokkantságom története 2004-ben kerültem kapcsolatba a számomra addig ismeretlen betegséggel. Vizsgálat, szövettan, - a kegyetlen diagnózis,- sugárkezelés majd műtét következett. Rosszindulatú végbéldaganat miatt végleges sztómás lettem. A sztóma görög eredetű szó, szájadékot jelent, melyet a sebészek a vékonybélen (ileostoma), a vastagbélen (colostoma), vagy a vizeletelvezető rendszeren (urostoma) ürülő tartalom elvezetése érdekében a hasfalon készítenek. - nekem colostoma van. A műtét után le akartak rokkantosítani, de mivel akkor én még csak 49 éves voltam és mindig dolgoztam- erről hallani sem akartam, nem egyeztem bele. Még 4 hónap sem telt el műtét után és újra munkába álltam. Nem volt egyszerű feladat, mert a munkahelyen már 3 hónap után leírtak , nem akarták, hogy ilyen állapotban vissza menjek dolgozni és mindenféle orvosi igazolást,szakvéleményt kellett beszereznem amivel igazolhattam hogy képes vagyok a munka végzésre .Mindenáron bizonyítani akartam, hogy megállom a helyemet mind a munkában, mind a családban,és még akkor csináltam a 2. diplomámat is. Örökös stresszben éltem az állapotom miatt. Ugyanis az ilyen betegek nem tudnak bizonyos dolgokat szabályozni szto-más-ságuk miatt. Az egészséges végbél rendelkezik záróizomzattal, működését akaratunkkal tudjuk befolyásolni. A sztóma önálló életet él, a sztómaviselő általában semmilyen hatással nincs rá. A bélgázok és a széklet jelei a legváratlanabb időben, helyen és szituációban jelennek meg. A sztómás semmit nem tud tenni ellene. ő maga is csak az utolsó utáni pillanatban érzi meg, megtörtént a baj. És találkozik a környezete, családja, munkahelye megszégyenítő megvetésével. Gond volt az étkezés, az utazás, az egyéb helyeken (hivatalok) való megjelenés, részvétel, a munka. Az ember nem tudhatja előre, hogy mikor kerül kellemetlen helyzetbe, a társadalmi környezet pedig nem tolerálja ezeket a másságokat.Ha az ember titkolja másságát, különcnek tartják, ha ismerik betegségét szánakoznak rajta. Előbb-utóbb így is úgy is kiközösítik. Az örökös feszültség, stressz helyzet teljesen kimerített-nem bírtam tovább dolgozni.Terhelhetőségem jelentős mértékben csökkent.2006 decemberében magam kértem a rokkantosításomat. Akkor az állapotomat 67% munkaképesség csökkenésben állapították meg.Ez III:csoportú rokkantságnak felel meg. A hosszan tartó stresszes állapot miatt sikerült egy epeműtétet is összehozni. 2009 decemberében felülvizsgálatra került sor, ahol a legfontosabb kérdések:iszom e, dohányzom e, van e jogosítványom, mikor és hol dolgoztam utoljára. Egészségemről nem is kérdeztek. Az azért elmondható, hogy az elmúlt 3 évben az egészségi állapotomban javulás, változás nem történt. Nekem ezzel az állapottal életem végéig kell így élnem A vizsgálat során mintegy zárójelben megjegyezve közölték: az ilyen betegek 5 éven belül meg szoktak halni Aki meg életben marad-nyűg a társadalomnak, mert csak fizetni kell utána-ezért inkább kirakják a rokkantsági nyugdíj rendszeréből. Megköszöntem a jóleső szavakat, majd jött a határozat:2010 február 1-vel megszüntetik az ellátásomat. Indoklás: Összszervezeti károsodás 40%- közepes mértékű! Még azt is leírták, hogy:rehabilitálható vagyok! Csak tudnám, hogy hogyan! A rokkantsági nyugdíjjogosultság változásaiban az van, hogy a rokkantságot kifejező orvosi és jogi feltételek közé az eddigi 67%-os munkaképesség csökkenés helyére az 50-79%-os egészségkárosodás került. Akkor ez nálam miért 40%? Valamint a 335/2009.(XII.29) Kormányrendelet mellékletében (8.pont) a mesterséges testnyílással rendelkezőket súlyos fogyatékosságnak minösülő betegnek tartják. Akkor miért van ez a kettősség, hogy egyszer így, másszor meg úgy bírálnak el bennünket. Én úgy érzem mindent elkövettem, hogy vissza kerülhessek a munka világába, most mégis itt állok 55 évesen, 36 év munkaviszonnyal ellátatlanul. Ugyanis nem vagyok jogosult, csak rendszeres szociális járadékra aminek összege igen minimális, talán a segédeszközökre + a szükséges gyógyszerekre elegendő lesz. Táppénzen szinte soha nem voltam, gyermekeimmel is csak 2,illetve 1 évig maradtam otthon Gyesen. Igen méltatlannak érzem ezt a helyzetet. Természetesen beadtam a fellebbezésemet. Nemcsak a magam, hanem sorstársaim miatt is írok,ugyanis már néhányan szintén kerültek ilyen helyzetbe. Sajnos tudok olyan sorstársról akit a II.fokon is elutasítottak. A Magyar ILCO Szövetség igyekszik segíteni a sorstársakon, felhívják a politikusok, képviselők és minisztériumok figyelmét a kialakult méltánytalan helyzet miatt. A fogyatékossággal élők emberi jogainak védelme az állam kötelező feladata.
Veszprém 2010. 02.02
Máté Lászlóné
Kiadó: Meggyógyulhatsz Egyesület

forrás:
MEBal.tk