Többször volt már szó a Kommunista.NET-en büntetőjogról, marxista büntetőjogról, a cigánybűnözés kérdéseiről, illetve a kapitalizmus mint bűnelkövetésre buzdító körülmény meglétéről. Az alábbiakban néhány részes sorozat keretében fogjuk elemezni a marxista kriminológiát és magyarországi vonatkozásait.

Kezdjük a legelején egy általános bevezetéssel. A marxista kriminológia létrejöttének számos forrása volt. Elsőnek Friedrich Engels "A munkásosztály helyzete Angliában" című írását kell górcső alá vennünk. Engels szerint a bűnözés - akár egy egyszerű lopás is - nem más, mint az osztályharc egyik sajátos formája, amellyel a dolgozó nép lázad kizsákmányolása ellen. Vagyis a bűnözés nem más, mint az osztálytársadalom kísérőjelensége, amely a magasabb rendű osztályok nélküli társadalomban lényegében ismeretlen lesz. Ez az elmélet volt a szocialista államokban is a mérvadó, a kezdeti időszakban.

Az idő azonban nem igazolta az elmélet helyességét. Ezért az 1970-es években az NDK jogtudósai már elkezdtek gondolkodni azokon az áthidaló megoldásokon, amelyekkel a meglévő elmélet és a tényleges gyakorlat közti különbségeket át lehetett hidalni. Erre szolgált az ún. Rudiment-Theorie (maradékcsökevény-elmélet), mely szerint a szocialista országokban meglévő bűnözés valójában a korábbi kapitalista berendezkedés maradéka, mely azonban egyre fogy, ahogy az emberek ideológiailag egyre képzettek. Mindezt elősegíti a fennálló kapitalista államok puszta léte: hibás példaképeket, hamis propagandákat hirdetnek, s ez elősegíti a bűncselekmények elkövetését. Minden bűnelkövetés pusztán individuális okokra vezethető vissza, az elmélet szerint, amelyek az egyéni felelősségérzet hiányára utalnak. Ezek azonban leküzdhetőek.

A szocializmusban egyébként valóban nagyságrendekkel alacsonyabb volt a bűnelkövetések száma, mint a kapitalizmusban. Ennek azonban feltehetően inkább a szigorúbb légkör volt az oka, ami az akkor fennált rendszereket jellemezte.

Maga a Rudiment-Theorie korántsem volt egyeduralkodó akkoriban, köszönhetően főként a magyar kriminológusoknak. De róluk majd később. Egyelőre elég annyi: az elméletet sajnos nem igazolta a gyakorlat, s ezt sokan a marxizmus tévedésének is tekintették. Holott erről azért nincs szó. Sőt: Marx és Engels gondolatai olyan polgári kriminológia-elméletekben élnek tovább, mint az anómia-elmélet (az egyén elidegenedése a társadalomtól) vagy a címkézés-elmélet (a devianciák kialakulása társadalmi nyomás hatására).

Nézzük meg most, hogy egyes nagy gondolkodók miképpen tekintettek a kérdésre. Lenin "Állam és forradalom" című művében érinti a témát, amikor azt mondja, hogy az osztályelnyomás megszűnése minőségi változást fog jelenteni, azaz ezentúl már csak az egyes személyek vétségei ellen kell fellépni, ami azonban nem igényli saját bűnmegelőző gépezet fenntartását - maga a fegyveres nép látja majd ezt a feladatot el, éppúgy, ahogy a civilizált társadalmakban szétválasztják a verekedőket és megakadályozzák, hogy a nőkön erőszakot kövessenek el. A folyamat az állam elhalásával erősödni fog.

Sztálin első titkársága idején azonban ez a tétel megfordult: paradox módon úgy vélték, az állam minél erősebb lesz, annál közelebb jut az elhaláshoz. Tehát éppen hogy erősíteni kell a rendfenntartó szerveket, s a jogot is eszközként kell használni. A kor legjellemzőbb jogtudósa Visinszkij volt, aki lényegében azt mondta, hogy a jogi fogalmak értelmezése az aktuális politikai szükségletnek megfelelően történjék.

Fontos még megemlíteni Kudrjavcevet. Ő különbséget tett a szocializmuson belül bekövetkező jogsértések objektív és szubjektív okai között. Objektív feltételek a társadalmi létben, az embereg gazdagsági és szociális viszonyaiban fedezhetőek fel, melyeket a társadalmon belül még meglévő szervezési és technikai jellegű hiányosságok csak erősítenek. Szubjektív okok azok, amelyek ellentmondásban vannak a marxista ideológiával, eltorzult szükségleteket, érdekeket, erkölcsi értékeket közvetítenek. Ezeket egyes személyes jellemvonások, temperamentum, életkor stb. befolyásolhatják. A szocializmusban azonban - véleménye szerint - az ellentmondások nem kibékíthetetlenek, azoknak csak egy vonása szüli a jogsértéseket: azok, melyek a szocialista erkölcstől idegenek.

(Folytatjuk)