S ha mi nem ismerünk indulatos felhevültünkben józan czélt és mértéket, midön magyarságunkat megkedveltetni, terjeszteni akarjuk, mikép kívánhatunk tót-, horvát-, rácz-, német-ben sat. hideg vért, mérsékletet s igazságot viszont az ő sajátjuk védelmében? Nekik is mosolygott a nemzetíség angyala, ők is meg vannak híva tökéletesülhetésük által az emberiségnek tán egy láncolatját alkotni...De a miképpen mi bánunk vélük, úgy bánnak ők mivelünk. ...S azért hagyjunk fel Istenért szűklelkű vitatásainkkal valahára már; mert most van még idő szebb frigyeknek kötésért, vagy soha többé. Elődeink a frigyet könnyen köthették volna, mi mostaniak (1835-ben) már csak nehezen, utódaink tán soha többé, ezt ne felejtsük."