Megvalósítható-e a Jóléti állam a Piacgazdaságban, vagy ez is a Szociáldemokrácia utópizmusainak egyike lesz, mint például a Polgári Szocializmus.
A XX század második felében, a II. nagy világégés után, kialakult Szocialista Világrendszer néven
egy eddig csak egy országban és az is nagyon zártan, megközelíthetetlenül működő gazdasági
rendszer, amelyről ferde, fals információk alapján, illetve az eszmei-politikai megközelítés
alapján egy futurisztikus elképzelés megvalósulásával szembesült a Világ kapitalista része. Erre a
kihívásra, valamint a nagy világégés gazdasági újjáépítésére és a gazdaságok működtetésére
előkaparták a neoliberalista gazdaságpolitika irányelveit és kidolgozták a Piacgazdaságokat. Több
műhely és több irányzat alakult ki. Például az Adenauer-i-Németország Szociális Piacgazdasága,
vagy az USA Szabadelvű Piacgazdasága
Ezekhez illeszteni kellet valamiféle állam modellt, amely keretben ezek a Gazdaságirányítási
rendszerek működhetnek. Így születet meg a Jóléti állam mint működő modell és a Piacgazdaság
működtető keretrendszere.
Alapvetően a Jóléti államoknak két igen markáns csoportja alakult ki
Reziduális jóléti állam:
Szegények számára szociális biztonság,
A rendszer alapvetően piaci megoldásokkal működik
(pl. Amerikai Egyesült Államok).
Univerzális jóléti állam:
Szociális szolgáltatások címzettje az egész társadalom,
Jóléti rendszert törekszenek a piaci eszközök mellőzésével működtetni
(pl. Svédország).
Mi tette ezt szükségessé?
Felismerve a Piacgazdaság által, illetve a kapitalista Termelési Mód által generált
egyenlőtlenségeket (ezek az okait mellőzve) a társadalmi igazságosság igényeinek
jelentkezése
A piac szabályzó szerepében meglévő anomáliák következtében fellépő válságok hatásainak
csillapítása (pl. demográfiai problémák kezelése)
Valamint az állam piackonform szerepének felhasználása, a morális és erkölcsi értékek széles
társadalmi elfogadtatásában
A 70-es 80-as évek fordulóján bekövetkezett nyersanyag válság, és olaj válság megmutatta a Piacgazdaságok és a Jóléti állam törékeny voltát és ráirányította a figyelmet ezek kiküszöbölésének igényére. A multinacionális vállalatok megjelenése, a nemzetközi tőkekoncentráció felélénkülése és az egész kapitalista világot behálózó pénz és hitelpolitika, valamint a meglévő Szocialista Világrendszer, csillapította ezeknek a válságok mélységét, és nem engedte egy széleskörű Gazdasági Válság kibontakozását, még a gazdasági embargók és COCOM listák ellenére sem (mindig időben feloldották, és szűkítették – ami viszont egy pluszt adott a válság elkerülésére.)
A 90-es évek elején lezajló társadalmi változások, illetve a Szocialista Világrendszer megszűnése, és az ezzel kapcsolatos vásárlóerő megjelenés, tovább csúsztatta 10-15 évvel e Piacgazdaságok átfogó Gazdasági Válságának törvényszerű bekövetkezését és a Jóléti államnak a bukását, előidéző kataklizmát.
Nos nézzük, ezeket, az okokat.
Elsőként említeném a nagy lendületet kapott Multinacionális Vállalatok és nemzetközi
tőkefelhalmozódás mindent átfogó jelenlétét.
Az új demokráciák ügyes bajos dolgait, nemzetiségi ellentéteket, gazdasági elmaradottságot.
Közjavak felszaporodása (amelyben a magántőke nem érdekelt)
Meritokratikus javak megjelenése
(Olyan fogyasztási cikkek, melyek fizikailag ugyan magánjavak, de amelyek esetében az állam
korlátozza a fogyasztó szuverenitását és felülbírálja a fogyasztói döntéseket. Fogyasztásuknak
gyakran erőteljes externális (másnak vétlenül okozott gazdasági hátrány röv.) hatásai vannak a
többi fogyasztóra.)
A megjelenő meg növekedett hozam
A piac tökéletlen versenyszelleme (a versenytárs konzekvens megsemmisítése, és bekebelezése ezzel
együtt az egyeduralkodóvá válás és a piac szabályzószerepének a megmerevedése, a konkurencián
alapuló versenyszellem átka)
Az informatika világméretű kiszélesedése.
Mit tett a Jóléti Állam a bukás megakadályozására:
Szabályozza a magántevékenységet törvényi előírások útján. (gazdasági társaságok alapítása,
tőkekivitel megakadályozása, adózás szigorítása stb.)
Állami szabályzó szerep erősítése közvetlen termelő, vagy jóléti intézményekkel.
Ilyen szabályzó szerep:
Kereslet-kínálat oldali mennyiségi szabályzás, minőségszabályzás
Javak fogyasztásának ártámogatása
Negatív diszkrimináció (adókkal való szabályozás)
Bizonyos termékek, szolgáltatások Állami előállítása illetve más javak magánszemélyeknek tiltása –
a gazdasági piac általi szabályzásba való állami beavatkozás az állami tulajdonok
megnövelésével.
Pénzbeli juttatások fokozása.
Beavatkozás eredménye:
Megnövekedett a periférizálódó rétegek nagysága, nőtt a munkanélküliség
Megnövekedett, a rétegek közötti különbség, és a bürokrácia
A szociális biztonságba új negatív hatások jelentek meg
Megnövekedett deviancia és egészségügyi problémák léptek fel
A piaci kockázatokat, politikai kockázatokkal helyettesítették.
A vállalatok az állami beavatkozás következtében elveszítették mobilitásukat, és a prevenció
éltette őket. A politika nagyban befolyásolta, a vállalkozások helyzetét, a markánsan megjelenő
pártérdekek a piacra gyakorolt negatív hatásokat eredményeztek.
Értékelése
Most hogy áttekintettük a Jóléti állam és Piacgazdaság történetét és általános válságát, térjünk rá az eszmei-politikai bírálatára.
Induljuk ki onnan, hogy a Jóléti Államnak, is mint a Polgári Szocializmusnak,
elsődleges feladataként a tőkés-munkás viszony feloldását és a tőke-munka ellentét megoldását
jegyezték elő.
Itt az úgynevezett tudástőke gazdasági termelőerejét és ezáltali jövedelem kompenzáló erejét kívánták preferálni. Az elmélet szerint a magas intelligenciával és tudással rendelkező önállóan szabályozza a munkaerő értékét, ezáltal magasabb jövedelemre tesz szert,azaz csökkenti a kizsákmányolást. Ezzel együtt több mindent megvásárolhat, ami a komfortérzetét növelheti, inspirálhatja az önképzésre (holtig tartó tanulás program). Így, eljuthat oda, hogy teljesen megszűnik a kizsákmányolása, és egyenrangú partnerként kezeli a tőkés.
Értelmét veszti a tulajdon vizsgálata és a magántulajdon szemlélete,
hisz a munkás is rendelkezik magántulajdonnal és tőkével, mégpedig a tudástőkével.
Ez oly annyira komoly tőke, hogy manapság egy vállalat állandó tőkerészében elérheti a 70-80 %-ot
a tudástőke. Éppen ezért a vállalatnak érdekében áll az állandó intelligencia emelése, a
továbbképzések, tréningek tartása, amely növeli a munkás tudástőkéjét és a vállalatban való
részesedését.
Másrészről, a jóléti kiadások állandó növelésével (akár rászorultság formájában, akár piaci
eszközök nélküli formában) azt érjük el, hogy a társadalomban a hátrányos helyzetűek
felzárkózhatnak, részeseivé vállnak a tudástőke felhalmozási folyamatának ez által a társadalomba
meglévő különbségeket csökkenthetjük és akár el is, tüntethetjük.
Mint az előzőekben felvázoltam, ez a terv nem sikerült.
De miért volt, vagy van ez a terv, bukásra ítélve:
Pontosan ugyan azért, amiért a Polgári Szocializmus is. Nagyképűen átlépi az alapvető ellentéteket, és nem foglalkozik a vizsgálatával. Csak felületesen és érintőlegesen nézi meg azt.
Hát akkor vizsgáljuk meg, Mi, hogy mi is itt a bibi?
Először is, az intelligencia, a felhalmozott tudás, közvetlenül a társadalmasított munka kezében
funkcionál, mégpedig kooperatív munkafolyamat formájában. A tőkés számára, sem a munkamegosztás,
sem a kooperáció nem kerül semmibe, ezek a társadalmasított munka természetes erői. A tőkés,
személyiségekkel tárgyal és köt üzletet, veszi meg a munkaerőt, és nem a munkafolyamatban
résztvevőkkel és kooperációra lépőkkel egyszerre, hanem külön külön-ez számára azt jelenti, hogy
sem, a munka megosztásáért sem, a kooperációért nem fizet egy fityinget sem.
A tőkésnek az a célja, hogy a termelés során értéktöbbletet termeljen, ezt úgy tudja megtenni,
hogy e termelés, több munkát tartalmaznak, mint amennyiért ő fizet, tehát olyan értékrészt
tartalmaz, amely neki semmibe sem kerül és az áruk eladása révén, mégis realizálódik. Értéktöbblet
termelése, vagyis ez a többlet tevés ennek a termelési módnak abszolút törvénye.
A munkaerőt csak annyiért lehet eladni, amennyiben a termelési eszközöket, mint tőkét fenntartja,
saját értékét, mint tőkét újratermeli és meg nem fizetett munkában pótlólagos tőke forrását,
szolgáltatja. A munkaerő eladásának feltételei tehát, akár kedvezőbbek, akár kedvezőtlenebbek a
munkás számára, magukban foglalják állandó újraeladásának szükségességét és a gazdagságnak
tőkeként történő állandó bővülő újratermelését.
Ehhez hozzájárul még, a meglévő piac szabályzóeszközeivel, ami azt jelenti, hogy a magas
intelligencia és a szakképzettség nem garantálja a munkaerőérték magas voltát, így a szükségletek
kielégítésének voltát sem.
A meg növekedett intelligencia, és a meg növekedett tudás, két problémát vet fel a tőke
számára,
- egyik a növekedés a kizsákmányolható nagyfokú tudástőkével rendelkezőkben fölös mennyiséget
generál - ezáltal leszorítja a munkaerőérték árát.
- a másik a növekedés következtében fellépő tőkehiány egy megmerevedést generál, nincs munkaerőérték vásárlás, ami megint leszorítja a munkaerőérték árát
Látható, hogy a kapitalista termelési mód visszaállítja a munkaerőértéket automatikusan a legmegfelelőbb formára ( és nem annyira amennyire a munkás szeretné)
Azt hiszem ezzel bizonyítottam a munkaerő eladásának mértékét nem elsősorban az intelligencia, és a tudás befolyásolja.(Van köze hozzá de, nem befolyásolja alapvetően a piac az állami beavatkozás a sokkal, jobban befolyásolja, mint a tudás és az intelligencia)
Másodszor:
A tőke a termelés folyamán két részre bontható az állandó részre és a változó részre. Az állandó
részben tartózkodik a termelőeszköz, is és mint tudjuk a tudástőke a termelőeszköz része. A
tudástőkének a felhalmozódása a lassú, de biztos állandó tőke megnövekedését eredményezi a változó
tőke rovására. Viszont a tudástőkéért kifizetésre kerülő munkabér, az értéktöbblet termelése miatt
a változó tőke része.
Így a tudástőke termelésének következtében előállított érték, a tőkésítés folyamán, az állandó
tőke meg növekedett volta miatt, relatív munkabércsökkenést eredményez.
Tehát nem igaz az a tétel sem, hogy a tudás állandó növelése, a munkabérekben tükröződik.
Mivel a tudástőke előállított érték tőkésítése folyamán mondjuk egy 2/3-1/3 állandó és változó tőke arány esetén a növekedésnek, háromszor akkora kell, hogy legyen, ahhoz hogy 1/3 bérnövekedést tudjon produkálni (ez relatív bércsökkenés)
Ez megint nem a rétegeket közelíti egymáshoz.
Harmadszor:
A kizsákmányolás csökkentése témához, az álló tőkeében jelentkezik a tudástőke, amelynek értékét a
tőkés munkaerő értéken számolja, és munkabért fizet érte. Mivel ez így történik, nem beszélhetünk
kizsákmányolás csökkenésről, mert egy fix összeget kap érte, hiába növeli a tőke állandó értékét,
ez nem vonja maga után a munkabér növekedését.
Akkor nem beszélhetnénk kizsákmányolásról, ha nem termelne értéktöbbletet, és az elosztásból a
tőkerészének megfelelően részesülne.
Mivel egy vállalat tőkerészének 70-80 % a tudástőke, akkor a megtermelt értéktöbblet, (haszon 70-80% -az a tudástőke birtokosát illeti meg. Ez pedig a munkás. Ezt, viszont mint láttuk, nem kapja meg. Ebből következően a tőkés ugyan úgy kizsákmányolja a tudástőkével rendelkező munkását, mint bármely más a munkafolyamatban résztvevő, kooperatív munkását.
Ezekből következnek azok a problémák, amiket felsoroltam.
Továbblépve, a Jóléti állam jóléti kiadásainak fokozása.
A Svéd modell: A piaci szabályzók kiiktatásával azt érjük el, hogy a jóléti kiadások fedezésére
megemelt adókat kell alkalmazni. Ugyan is az Állami beavatkozás a piac szabályzó szerepébe ugyan
azokat a gondokat veti fel, mint, amelyeket a Polgári Szocializmusnál már kitárgyaltam, nem akarom
még egyszer leírni.
Az állam bevételt pedig csak úgy szerezhet, ha vagy az állami beavatkozást növeli meg, vagy az
adók, és járulékok növelésével tesz szert bevételre.
Ez pedig, mint láttuk a piaci kockázat politikai kockázattal való helyettesítéséhez, a
bürokratizmus és korrupció elszaporodásához, valamint a vállalkozások támogatásában markánsan
megjelenő pártérdekek érvényesítéséhez vezet.(az Állandó prevenció várása, a kreativitás és
innováció hanyagolása)
Ezek a Jóléti állam és a piacgazdaság bukásának az igazi okai. (Eszmei politikai oldalról
megközelítve.
plaly
