A Csend Hangjai-avagy politikai cigarettázás?

Lezajlottak a választások. Az elért kommunista erednény (Munkáspárt) nem lélekemelő-valljuk be! Sokkal jobbat vártunk-ez lett belőle-de majd...! De majd lesz ez még rosszabb is! Ha akadnak kiváncsiskodók, akik valamiféle hireket vagy információkat meg szeretnének tudni kommunista berkekből-zömmel a Komm.NET.-et keresik fel. (A Munkáspárt honlapját is felkereshetik-felkereshetnék, de fölösleges. Ott a helyzet változatlan! Információhoz-ami a pártról, működéséről szólna, csak olyat talál, amit itt is, csak itt bővebben.) Merthogy itt a Komm.NET.-en zajlik az élet. Zavaros ideológiai fejtegetések, nagyon is tiszta - fasiszta propaganda, azoknak logikus cáfolata, észosztás jobbról-balra, balról-jobbra, balról-balra. Öltözködési kritikák, létszámellenőrzések, különféle volt és meglévő "divatirányzatok" kritikái, nemzedéki viták, illemszabályok, minden-minden felmerül itt! Amúgy pedig nagy-nagy csend. Mármint ami a lényeget illeti! Hogy volt egy választás, hogy azon indult egy kommunista párt-a Munkáspárt, és hogy mit is kéne tenni ahhoz-azért, hogy a Munkáspárt (egy ki tudja mikori) választáson jobban szerepeljen? Egyesek a választási eredmények ismeretében igazolva látják állitásaikat, és elérkezettnek az időt arra, hogy a Munkáspártot tovább épitsék-lefelé! Lelkesen fogtak neki a munkának! Mások elkeseredetten akarják igazolni elkötelezettségüket az MKMP irányába! Mindenki hülyéz mindenkit! Érveik jórészt kimerülnek a "csak" szintjén! Ez pedig bőven elég!
-Az idősebbek emlékezheznek még Simon&Garfunkel szép lirai dalára: The Sounds of Silence-A csend hangjai a cime! Érdemes meghallgatni! Bár e tekintetben csak a cim ami szerintem lényeges. Merthogy maga a Munkáspárt igencsak csendben van. (Leszámitolva a Május Elsejei és a Győzelem Napi alkalmat.) Tagjai és szimpatizánsai is érzik ezt a hatalmas csendet, és zajonganak. A maguk módján, a fentebb emlitett formában. Vivnak egy hideg-idegháborút vélt vagy valós ellenségekkel. Egyre hangosabban! Más egyéb lehetőség hiányában. Mert a PÁRT semmiféle konkrétumot nem közölvén (vagy ha igen-arról igen kevesen tudnak) néhány aktiv tag és szimpatizáns a maga módján cselekedni akarván, energiáinak nem kis részét mozgósitva, "felvette az eléje dobott kesztyűt"-és harcolni kezdett! A szó veszályes fegyver-tartja a mondás. Azzal pedig még a kevésbé elszánt párttagok és szimpatizánsok is bőven el vannak látva, és be is vetik e fegyvert. Zajlik hát a háború. A csatazaj egyre hangosabb! Ez a csatazaj a Munkáspárt csendjének a hangja! A pótcselekvés hangja! Mert ami itt a Komm.NET.-en zajlik, nem más mint pótcselekvés. Mondják szakértők, hogy a cigarettázás sem más! Pótcselekvés akkor, amikor a dohányos más egyéb cselekvési lehetőség hiányában rágyújt egy cigarettára. Most pontosan ez zajlik. Politikai cigarettázás. Cselekvés ez is-jobb, értelmesebb cselekvés, tennivaló hiányában. Pedig tennivaló lenne bőven! Ok is akadna a cselekvésre. Ötlet is támadna sok jó! De a klaviatúra közelebb van. Csak oda kell ülni a számitógép elé, és lehet osztani az észt! Tudományos alapossággal, vagy csak zsigerből-vagy mindkettő egyszerre. A lényed:meg ne kelljen mozdulni! Igy is be tudjuk bizonyitani egymásnak, hogy mi mennyire okosak, mennyire szépek is vagyunk, mig mások mennyire hülyék, mennyire csúnyák! A baj ezzel csak az, hogy ebből a magyar társadalom mindösszesen egy dolgot szűr le: egymást ölik a kommunisták! (Virtuálisan persze, de...) Az a magyar társadalom vonja le ezt a következtetést, amelynek általunk deklaráltan a kommunisták a leghitelesebb érdekvédői. Ám ez a magyar társadalom nem látja nem hallja a kommunistákat, csak azt észleli néhány idetévedő, hogy harcolnak egymással. Ez a harc pedig nem a magyar társadalom jobblétéért zajlik. Ennélfogva figyelembe sem veszik az ilyen-olyan kommunista pártokat, csoportokat. (Persze kicsinyitő képzővel kellett volna irjam.) Talán másabb lenne a helyzet, ha az immáron teljesen reményvesztett és kisemmizett magyar társadalom két szemével látná és hallaná az érdekében tevő Munkáspártot. (Görögország a bajai dacára jobb hangulatban és helyzetben van mint Magyarország. Az pedig minket minősit, hogy mindezek dacára a magyar kommunisták nem az utcán, nem a nyilvánosság előtt mutatkoznak-mint érdekvédők-hanem a neten. És csakis ott) Mert az utcán esetleg még vörös zászlót is kellene vinni! Vagy Kádár-cimeres pólót viselni! Vagy csak simán vörösinget! Hogyisne! Még leátsferiznének bennünket! Még be is szólnának. Meglehet még rendőrök is elénkállnának. Talán még pofont is kapnánk! Vagy vizet a ruhánkra! Miközben alkalmasint gárdamasirozásról értesülhetünk. Homoszexuálisok parádéjáról hallhatunk. Demonstrálnak a kendermagosok! Tegyék csak-gondoljuk mi, és meg is irjuk ide az ezekkel kapcsolatos felháborodásunkat. Egymásnak! Hogy ezer és ezer olyan ok lehetne, ami miatt a kommunisták tüntethetnének, akciózhatnának-az közülünk senkit nem villanyoz fel! Minket kicsit háborit fel, hogy naponta veszitik el családok az otthonaikat. Oly nagyon nem tudunk felháborodni az üzemanyagárak emelkedésén. Minket nem késztet különösebb felháborodásra, hogy emberek százezreivel csesznek ki minden nap a munkahelyeken! Mi csak annyira háborodunk fel-hogy azonnal iráskényszert érzünk a nép miatti aggodalmunkban! Mi az utcára csak sétálni megyünk! Napsütésben! Alkalomhoz illő ruházatban.
-Aztán sopánkodunk! Nem vagyunk eléggé népszerűek! Az emberek csak mosolyognak, ha meghallják:Munkáspárt. Kommunisták. Hát igen! Az emberek már csak ilyenek! Reggelente, (és napközben többször is) nem a Kommunista.Net-re kattintanak információéhségük kielégitése okán. (Szerencsére!) A televiziós csatornák se rólunk harsognak! Az újságok se rólunk irnak! (Legfeljebb a vicclapok.) Agyon vagyunk hallgatva! De mit is mondhatna rólunk a kapitalista média? Legfeljebb elégedetten közölhetné:akad olyan magyar kommunista, aki azért tanul görögül, hogy Görögországba utazva tölhesse ki dühét a burzsujokon. (Nem kell tehát a honi burzsujoknak rettegniük az elszánt magyar kommunistáktól)
-Sóvárogjuk a népszerűséget fenemód. Azt is kitaláljuk mindig, hogy mi a népszerűtlenség oka! Azt is tudni véljük, hogy pátelnök cserével minden szép lesz. (Nem mintha a becsődölt kupleráj nyereséges lenne a madam lecserélésével-de sokan úgy látják: nem a lányokat kell jobb munkára fogni, hanem a madamot elkergetni!)
-Én valami nagyon fontosat megtapasztaltam itt. A tenniakarás legteljesebb hiányát! A valódi tenniakarás legteljesebb hiányát! Aki pedig tényleg tenni akar- vagy tesz is valamit-támogatást a többitől nem kap. Ellentettjére persze van példa. A legelszomoritóbb viszont a Munkáspárt mély hallgatása. Okát nem ismerem. De kiváncsi vagyok. Ám nem az én kiváncsiságom a lényeg. A lényeg az, hogy a Munkáspárt tagjai és szimpatizánsai-akár a vezetés tudtával és beleegyezésével, akár anélkül-végre rászánják e magukat olyan cselekvésekre, amelyek megmutatják a magyar társadalom számára a Munkáspártot? Mint olyan pártot, amely nem csak szavakban áll ki a kifosztott tömegek érdekében. Lehet persze-sőt!-kell is netezni. Ez azonban nem fogja tudni helyettesiteni a valódi és aktiv cselekvést. Ha pedig végre rászánjuk magunkat az értelmes cselekvésre, el fog dőlni a kommunista pártok és csoportok között a vita is:ki a számottevő, valódi erő? A győztes mindent visz, és a vita lezárul! Ilyen egyszerű ez! Nem mi fogjuk eldönteni ezt a kérdést! A társadalom fogja kimondani a döntő szót!
-Persze már most van egy sanda gyanúm. Dacára annak, hogy ezzel az irásommal valamiféle "lépéskényszert" akarok kicsiholni azokból, akik szerintem léphetnének-semmi sem fog változni. A gyakorlati és értelmes munka helyett továbbra is a szájtépés lesz a mozgalmi "munka" lényege. Tovább fog zajlani értelmes cselekvés hiányában a harc! Itt a neten. Személytelenül, biztonságosan. De kommunista hevülettel! De ez nem vezet sehova! Ideje lenne már abbahagyni a politikai cigarettázást. A pótcselekvést végre valódi tettekkel felváltani! A sikerért, az elismertségért dolgozni kell! Keményen.