1948 nyarán tanúi vagyunk az évszázad kísérletének. Sikerül-e egy pártba szervezni a szociáldemokratákat és a kommunistákat egy új társadalom megteremtésére? 1948. június 12-én megszületik a Magyar Dolgozók Pártja. „A Magyar Dolgozók Pártja egyesíti a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt erőit, és ezzel megszünteti a magyar munkásosztály évtizedes szakadását" - olvashatjuk a szervezeti szabályzatban.

Az MDP fennállásának nyolc éve alatt sok hibát követ el, s ne szépítsük, bűnöket is. Az MDP történetéhez azonban a magyar nép kiemelkedő sikerei is fűződnek. Az MDP az első párt - a Tanácsköztársaság 133 napját leszámítva - történelmünkben, amely teljesen ismeretlen feladatra vállalkozik: a szocializmus megteremtésére. Ismeretlen utakon jár: ő gyakorolja a hatalmat. Az MDP megteszi azt, amit soha senki előtte: átalakítja a társadalmat.

A munkások, a parasztok, a dolgozók irányítják az államot a földbirtokosok, a gyárosok, a tőkések helyett. A tudás innen tovább nem a gazdagoké, megnyílik a szegény rétegek előtt. Mindez nem tetszik az egykori uralkodó osztályoknak, s nem tetszik azoknak sem, akik 1990-ben ismét kapitalizmust teremtettek. De milliók éreztek úgy, ahogy az Állami áruház Glaudiusz bácsija, amikor unokájának énekel: „Ő mások előtt nem hajlong soha, az ő élete nem lesz mostoha / életének egyre több a haszna, mert bizonyság már, nem csupán remény, hogy szolga nem lesz ez a kis legény / ember lesz az én kis unokám."

Két párt, két világ. Az SZDP 1890-ben lép a politika színterére, az MKP csak 1918-ban. Az egyik a kapitalizmust javítgatni akarja, még ha azt szocializmusnak is nevezi, a másik pedig meg akarja dönteni, és helyébe valódi szocializmust építeni. 1919. március 21-én a szociáldemokraták egyesülnek a kommunistákkal. Nem véletlenül. A tét a hatalom megszerzése, tudják, hogy egyedül egyiküknek sem sikerül. Lenyelik az ellentéteket. Lenin, az akkori orosz miniszterelnök, az orosz kommunisták vezére figyelmezteti Kun Bélát, a kommunisták vezéralakját, hogy ne bízzon meg a szocdemekben. Megbízik. Az SZDP vezetői elárulják a Tanácsköztársaságot. A Horthy-rendszer 25 évét az SZDP a parlamentben tölti, az MKP az illegalitásban. Nem ugyanaz!

Az SZDP a legalitás megőrzése érdekében lemond az osztályharc számos területéről. Vezetőik szemében a kommunisták nagyobb ellenséget jelentenek, mint maguk a tőkések. A kommunisták ezt sohasem bocsátják meg. 1941-ben azonban kitör a II. világháború. A tőkés hatalom bekeményít, ráadásul a nyakunkon van Hitler Németországa. Idehaza a kommunisták és a szociáldemokraták megkísérlik megtenni kicsiben azt, amit Sztálin, Churchill és Roosevelt nagyban, az antifasiszta együttműködést.

A háború egyik nyertese a Szovjetunió. Változik a helyzet. Most a kommunisták diktálják a feltételeket. Az egyesülést nem bízzák a véletlenre. 1948 elején az MKP kampányt indít a baloldali szociáldemokraták megnyerésére. Tömegessé válnak az átlépések. A másik oldalon az MKP támogatásával az SZDP baloldala kizárja a párt jobboldali személyiségeit, köztük Kéthly Annát, Bán Antalt és másokat. Az MKP taglétszáma az egyesülés előtt 887 ezer fő. Az SZDP-nek mintegy 700 ezer tagja van, de csak 260 ezer taggal lép a közös pártba.

Az MKP vezetése tudja, hogy a magyar munkásság, a dolgozók széles rétegei nem a kommunista pártban nőttek fel, hanem az SZDP-ben. Az átmenetet segíti, ha a két párt egyesül. Az egyesülés mellett szól az is, hogy az új párt lényegében az egész baloldali szavazótábort lefedi. Olyan erőt jelent, amivel szemben a jobboldali tőkés erők semmit nem tudnak felmutatni. Rákosi személy szerint is úgy érzi, hogy nem maradhat le a többi kelet-európai országtól, ahol hasonlóképpen összevonják a két pártot. Nem mindegy, mi lesz a véleménye Sztálinnak és a szovjet vezetésnek. A pártegyesítés lényegében történelmi kiegyezés a kommunisták és a szociáldemokraták között. Az egyezséget majd többször és többen felmondják.

1950-ben eltávolítják és letartóztatják a szociáldemokrata vezetőket. Ez a Rákosi-féle kommunista szárny felelőssége. 1956-ban a szocdemek hagyják el a szövetséget, és Kéthly Anna vezetésével létrehozzák önálló pártjukat. 1956. október 28-án az MDP Központi Vezetősége - megszüntetve a Politikai Bizottságot és a Titkárságot - a párt vezetését egy hattagú Elnökségre ruházza át, élén Kádár Jánossal. Az Elnökség kétnapos vita után kimondja az MDP feloszlatását és új párt - a Magyar Szocialista Munkáspárt - létrehozását. Két évtized múlva, 1988-ban Nyers Rezső nyíltan hadat üzen Kádár Jánosnak, létrehozva az Új Márciusi Frontot. 1988 nyarán az MSZMP még megünnepli a pártegyesítés évfordulóját. Az ünnepi szónok Berecz János. 1989 nyarán Iványi Pál, az MSZMP KB titkára tárgyal Takács Imrével, az MSZDP vezető személyiségével, és beígérnek 3 Lada gépkocsit sofőrökkel és költségekkel együtt, 10 millió akkori forint készpénzt és még a Dohány utcai székházat is. Az igazi szociáldemokratáknak azonban 1989-ben sem lesz szerencséjük. A kommunistaságból kikeresztelkedett MSZP-vezetők veszik át a szocdemek zászlaját, s elárulnak mindent, ami csak baloldali.

Az MKP-ban már jóval az egyesülés előtt vita van a párt jellegéről. 1948 áprilisában Rákosi lezárja a vitát. Legyen a párt fegyelmezett élcsapat! Az MDP azonban mégsem élcsapat lesz, hanem tömegpárt. 1948-ban taglétszáma 1,1 millió, azaz a magyar lakosság 12 százaléka. Mi a baj ezzel? A baj az, hogy 1,1 millió embert nem lehet szoros ideológiai és politikai szálakkal összekapcsolni. Ha jön az első nagy vihar, az építmény összeomlik. Ez következik majd be 1956 őszén. Rákosit ekkoriban „Sztálin legjobb magyar tanítványának" nevezik, de nem az. Sztálin nem engedi, hogy a szovjet kommunisták pártja felhíguljon. A II. világháborúban és utána a szovjet párt is gyarapszik. Már nem 200 ezer fő, mint Lenin idején, hanem 5,8 millió. De még ez is csak 3,2 százalékát teszi ki a lakosságnak. A sztálini párt még élcsapat-párt, később Hruscsov után indul meg az SZKP hígulása. Az MDP vezetése látja a problémát. Eldöntik: el kell beszélgetni minden párttaggal. Nem kis munka, hiszen több mint egymillió emberről van szó. 178 ezer tag esetében úgy ítélik meg, hogy nem érdemlik meg párttagságot. Többségük a karrier miatt lép be, nem igazi kommunista.

A felülvizsgálat különösen szigorú a hatalmi szervekben. A pénzügyminisztérium MDP-tagjainak 46 százalékát kizárják. „Sorainkban sokan voltak fasiszta, reakciós, osztályidegen-elemek" - jelenti a Központi Vezetőségnek a ma 99 éves Kovács István. A párt taglétszámát sikerül 860-870 ezer közé szorítani.

De van más baj is. Az egyesüléssel az MKP korábbi állapotához képest csökken a munkások aránya, viszont nő az értelmiség aránya. Ráadásul megjelenik az új értelmiség. „Pártunkban több mint 100 000 olyan munkás és paraszt van, aki a felszabadulás óta az államapparátusba, a gazdasági apparátusba ment át" - mondja majd Rákosi 1954-ben. Az új értelmiség idővel kezdi elveszíteni munkásösztöneit. Ez megmarad a magyar kommunista mozgalom súlyos problémájának egészen 1989-ig, sőt a párt gyengülésének egyik döntő tényezője lesz.

Az új párt Központi Vezetősége 1948. június 15-én megválasztja a csúcsvezetést. A két párt vezetői nevében Farkas Mihály javasolja megválasztani az MDP elnökének Szakasits Árpádot, főtitkárának Rákosi Mátyást. A „Szaki" ekkor éppen 60 éves, ízig-vérig szociáldemokrata, népszerű az emberek között. Rákosi, a mozgalom élő legendája, 56 éves. A főtitkár-helyettesi tisztségbe kerül Farkas Mihály, 44 éves, hosszú éveken át ül Horthy börtönében. Ugyancsak e tisztséget kapja a fiatal, 36 éves Kádár János, és az ereje teljében lévő 40 éves Marosán György. A pártlap, a 800 ezres példányszámú Szabad Nép főszerkesztője Révai József lesz. Révai 50 éves, a párt ideológusa.

Az időzített bomba elkezd ketyegni. A szereplők nem egyformák. Szakasits, Marosán szociáldemokrata. A többiek kommunisták. A 14 tagú Politikai Bizottságból hatan jönnek az SZDP-ből, nyolcan a kommunistáktól. De van egy másik törésvonal is. Rákosi, Farkas, Révai, illetve Gerő Ernő és Nagy Imre a PB-tagok közül, a Szovjetunióból jönnek haza; Kádár, Rajk és a többiek itthon nőttek fel.

A párt Politikai Bizottsága „nagy elvi politikai jelentőségű ügyeket" tárgyal. A Titkárság „tárgyalja a folyó ügyeket és a szigorúan konspiratív jellegű kérdéseket". A PB kéthetente, a Titkárság hetente ülésezik. Külön Szervező Bizottság is működik, élén Farkas Mihállyal. A párt központja Budapesten van, az V. kerület, Akadémia utca 17. szám alatt. Innen kezdik meg a következő négy évtized művét, a szocializmus felépítését. De ez már egy másik történet.

Tanulságok a munkásmozgalom történetéből:

1. A tőke erői sohasem fogják elfogadni az 1950-es éveket. Az oka egyszerű: a tőkésektől elvették a gyárakat, a bankokat, a földbirtokosoktól a földet, a hatalom a munkás, a paraszt, a dolgozó kezébe került.
2. A kapitalizmust akaró szociáldemokraták és a szocializmust akaró kommunisták között lehetséges az átmeneti, taktikai együttműködés, de nem lehetséges a stratégia kibékülés.
3. Az MDP minden hibája és egyes vezetőinek bűnei ellenére történelmi tettet hajtott végre: ismeretlen utakon járva hozzálátott a szocializmus megteremtéséhez.