Felmérés: a keletnémetek visszakívánják az NDK-t
A Berlin-brandenburgi Társadalomkutató Központ tanulmánya szerint a keleti tartományok felnőtt lakosságának pontosan 25 százaléka egyértelműen pozitív képpel rendelkezik a volt NDK-ról, a szocializmus legfőbb vívmányai között említve a teljes foglalkoztatást, a nők esélyegyenlőségét, a jó munkahelyi kollektívát, a vállalati üdülőket, az olcsó élelmiszereket és - mint sokan megfogalmazták - a békepolitikát.
Ugyanakkor ugyancsak a keletnémet felnőtt lakosság mintegy 25 százaléka értett egyet azzal, hogy a volt kommunista ország pártállami diktatúra volt, amelyben a kommunista párt és a hírhedt állambiztonsági hivatal, a Stasi volt az úr.
A tanulmány rámutatott arra, hogy az egykori NDK-t megszépítők mindenekelőtt az alacsonyabb képzettségűek közül kerülnek ki, míg a magasabban képzettek a "sötét oldalakat", mindenekelőtt a párt "mindenhatóságát", titkosszolgálati megfigyeléseket, az utazási korlátozásokat, az NDK-s határőrök számára elrendelt tűzparancsot, a műszaki elmaradottságot, valamint az ellátási hiányosságokat emelik ki.
A keletnémetek egyharmada ezzel szemben nem mutatott különösebb érdeklődést a múlt iránt. A tanulmány szerint ebbe a körbe túlnyomóan azok a fiatalabb férfiak, illetve nők tartoztak, akik a volt NDK-ban még kisgyermekek voltak, vagy az akkor történeteket csupán szüleik elbeszéléseiből ismerték. Feltűnő volt ugyanakkor, hogy ebben a csoportban volt a legmagasabb az idegenellenes nézeteket hangoztatók aránya.
A tekintélyes társadalomkutató központ külön fejezetben foglalkozott a kommunista, illetve a nemzetiszocialista diktatúra összehasonlításával kapcsolatos véleményekkel. Mindennek alapján a tanulmányból kitűnt: a keletnémetek háromnegyede a leghatározottabban elutasította, hogy a volt NDK-t - diktatúraként is - a nemzetiszocialista rezsimhez hasonlítsák, illetve azzal egy lapon említsék.
Minden tizedik megkérdezett elutasította azt is, hogy az egykori kommunista állam diktatúra lett volna. A többség viszont elismerte ezt, de tiltakozott a náci rezsimmel való összehasonlítás ellen, egyebek között azt hangsúlyozva: a volt NDK nem indított semmi fajta háborút, és nem követett el semmilyen népirtást. A megkérdezettek 15 százaléka vallotta ugyanakkor azt, hogy helyénvaló egyenlőségjelet tenni a kommunista és a náci diktatúra közé.
(MTI)
Kommunista.NET: kommentár nem szükséges, a vastagon kiemelt részek - különösen az éppen aktuális magyar politikát figyelembe véve - mindent elmondanak.
Én, amikor több alkalommal
Én, amikor több alkalommal jártam az NDK-ban, tapasztaltam ugyan némi poroszos mentalitást, de alapjában véve az életszínvonal sok tekintetben magasabb volt a mienkénél. A társadalmi különbözőségek is kisebbek voltak. Igaz, az autóra sokat kellett várni, de úgy látszik, a közvéleménykutatásnál ez nem esett latba. A biztonság ott is sok embernek fontos volt. Az biztos: az "átkos" sehol sem volt annyira szar, ahogy most beállítják a jobboldaliak, mert kilakoltatás, kifizetetlen számlák, élelmiszerhiány, éhezés nem volt. Viszont volt munkahely, és többször voltunk nyaralni is. A munka után jól esett a pihenés. Most meg munka után munka van, a pihenés meg csak az ágybazuhanás néhány óráig...
Tovaris
Kedves Encore!
Én magam nem tudok hasonló itthoni felmérésről, ezért megkérdem, hogy Magyarországon is hasonló lenne a helyzet?
Saját környezetem véleményére támaszkodva, annyit azért meg tudok állapítani, hogy a tisztességesen megélni próbálók fele átkozza a rendszerváltás után életre kelt kapitalizmust, és ugyanakkor vissza is "sírja" a Kádár korszakot!
Kisebb hányadot egyszerűen nem érdekli a politika, belefáradt, s megpróbál napról-napra túlélni.
Míg mások négyévente, szidva az előző kormányt, s reménykedve a változásokban, rendre színt váltanak.
A fiatalabb réteg, mellőzve a józan észt, hallgatva a divat és a hovatartozás-falkaszellem hívó szavára, erősen a jobboldal felé húz. Hangos szavaikkal, a "problémamegoldás" legkönnyebb módját választották: ujjal mutogatnak és bűnbakokat keresnek, minden olyan emberben, akik velük nem egy irányba tart...
SzélRózsa
Ezzel abszolúte egyet tudok
Ezzel abszolúte egyet tudok érteni. A helyzet nagyjából hasonlít a németre, de van egy nagyon nagy különbség. Míg Németországban (és úgy általában a volt szocialista országokban, kivéve talán a lengyeleket) a szocializmustól való eltávolodás a modern polgári demokráciához való hasonulást jelentette, addig valahogy a magyar politikai elit számára a "normális" az urambátyám-szellem. Ez a magyar társadalom nagy rákfenéje: ahelyett, hogy a szocializmusra (a többi országtól eltérően) legalább a XXI. századi, korszerűnek nevezett polgári demokráciát hoznák alternatívaként, helyette nemzeti hagyományokra hivatkozva a legsötétebb reakciós politikát hozzák vissza. Amely már a maga idejében is maga volt a megtestesült antidemokratizmus! Nem is beszélve arról, hogy így épp azt csinálják, amit a Kádár-rendszer hibáiként hoznak fel unos-untalan. (A cikkben érdekes fordulat, hogy az értelmiségiek hajlamosabbak sötétre festeni a szocializmusról a képet, a szegényebbek, leszakadtabbak pedig pozitívabban látják - talán nem véletlenül!)
Magyarország tehát azért "rossz", bizonyos szempontból, mert egyrészt megvan az évszázados "felsőbbrendűség-tudat" és lenézés a szomszéd népekkel szemben (ami azért érdekes, mert korábban az urak csinálták ugyanezt, de ők a magyar és a nemzetiségi jobbágyot ugyanúgy lenézték); másrészt a pepitában való gondolkodásmód (miszerint a szocializmus ellenében csak egy "nemzeti-keresztény-konzervatív" tömörülés lehet a nyerő, nincs harmadik út - de ugyanez a stigmatizálás jön le abból is, hogy ők a nekik nem tetszőket egyszerűen lekommunistázzák, lásd MSZP, függetlenül a szó valódi jelentéstartalmától). Ami azért káros, mert nálunk az egyház mindenáron az állam része akar lenni, holott normális országokban már lemásztak a fáról, és szétválasztották a kettőt. Szép dolog a vallás, de a papok ne politizáljanak. Mert a "keresztényi megbocsátást" már eddig is olyan szépen megvalósították... (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a szocializmus idején a magyar egyházak egyáltalán nem szenvedtek, tudtommal hazánk volt az egyetlen szocialista állam, ahol kvázi jogi személyként működhettek, azaz volt saját vagyonuk, az állam nem kobozta el.)
Összegezve mondandómat: a magyar helyzet sajátos nehezítője az a politika, amely (elméletileg) keresztény erkölcsi alapokra épül, valójában azonban (épp ebből is kifolyólag) velejéig őskonzervatív, amely nem hajlandó tudomásul venni, hogy milyen évet is írunk, a lényeg, hogy a nép maradjon tudatlan. Kívülről nézve azt a "nemzetieskedő" bohóckodást, amit hazafiságnak neveznek, még nevetségesnek is találnám, de ez inkább egyenesen elszomorító. És sehová sem vezet. Békés jövőbe biztosan nem. Az meg pláne érdekes, hogy egyes jelszavakkal (pl. cigánybűnözés) maguk mellé állítják az embereket, anélkül, hogy azok a politikájuk összes többi részével kapcsolatban tisztában lennének egyáltalán, hogy az mit jelent. Dehát mint írtam, nekik nincs szükségük gondolkodó emberre. Az veszélyes...
Egyetértek
(Na nem vártad meg te sem, kétszer entereztél)
Köszi a kiegészítést, pont ezt akartam én is mondani már valahol egy véleménynél. A magyar jobboldal nem korszerű, nem polgári, hanem dolmányos, mentés, darutollas, úri-muri, megfűszerezve egy kis kérlekalássannal, méltóságos és nagyságos, kegyelmes, meg tekintetes urazással. Nem beszélve a szentkoronás, szentjobbos klerikális baromságokról. Úri Magyarország, kutya szerb, szőröstalpú oláh, muzsik ruszki, meg galuskazabáló tótok. Na ez az, amely még a Nyugatnak sem kell...
Tovaris
Nekem erről az jut
Nekem erről az jut eszembe,hogy anno 21 éve a sok felsőbbrendű fric ott ujjongott birka módjára,amikor leomlott a vasfüggöny-akkor a sok nagyokos miért nem gondolkodott ?
Nem tudták, minek
Nem tudták, minek örülnek! Ha tudták volna, talán nem ugráltak volna... Egyébként minket is ezzel etettek be...
Tovaris