Keresztény kommunisták? Felszabadítási teológia?
Jobb őket messziről elkerülni, mert még úgy járunk, mint a zélóta (sicarius) Iskarióti Júdás, s a végén magunkra sem ismerünk:
"Szemére vetik, joggal, a Kádár-korszaknak, hogy a teljes foglalkoztatás ára az üzemen belüli munkanélküliség volt. Ez igaz, ám az érintettek száma korántsem eget rengető. Ugyanakkor a "lézengő" is dolgozott, volt feladata, nem segélyből élt, nem lopta a napot a kocsmában. Melyik a jobb? Persze, a tőkés termelés nem viseli el a szociális megterhelést, mert a profit a fontos. A nyereség. De a kádári általános foglalkoztatás volt az emberségesebb. Ezt azért el kellene ismerni egyszer."
Jobb őket messziről elkerülni, mert még úgy járunk, mint a zélóta (sicarius) Iskarióti Júdás, s a végén magunkra sem ismerünk:
Minden faluban van egy
Minden faluban van egy fáklya - a tanító, és aki azt kioltja - a pap.
— VICTOR HUGO
A hit valójában ártalom, pontosan azért, mert nem igényel igazolást és nem tűr meg ellenvetést. Súlyos gonosztett tudatosan sulykolni az ártatlan gyermek kiszolgáltatott agyába.
Aki meghatározza, hogy a fiatalok mit tanuljanak, mit tapasztaljanak - lássanak, halljanak, gondoljanak és higgyenek -, az egész nemzet jövőbeli sorsát kezében tartja.
Az a jezsuita kérkedés, hogy „adj egy gyermeket az első hét évre, kész embert fogsz tőlem visszakapni" akármennyire elcsépelt, ettől még semmivel sem kevésbé helytálló (és elvetemült).
Jó kis idézet. Kár, hogy félreértetted.
Jó kis idézet. Kár, hogy félreértetted.
Hugo számára a pap nem a vallást testesítette meg, hanem az egyházat. A kettő nagyon nem ugyanaz!
Mellesleg az ateista családból származó Victor Hugo vallásos volt, pontosabban deista.
A többi idézet is az
A többi idézet is az intézményesített hitre, az egyházra vonatkozik.A deistákat sokszor ateistának bélyegezték.
"Azokban az időkben, amikor a hit erősebb volt, a deistáknak sokszor szemére vetették, hogy nem lehet őket megkülönböztetni az ateistáktól. Susan Jacoby a Freethinkers: A History of American Secularism (Szabadgondolkodók: az amerikai szekularizmus története) című könyvében egész gyűjteményt sorol fel azokból a válogatott sértésekből, amelyeket szegény Tom Paine fejéhez vágtak: „Júdás, hüllő, sertés, bolond disznó, részeges, tetű, főbestia, vadállat, hazug, na és persze hitetlen". Paine nélkülözések közepette halt rneg, korábbi politikus barátai (Jefferson tiszteletre méltó kivételével) sorsára hagyták, mert keresztényellenes nézetei zavarba hozták őket".
Van egy meglátásom, nem
Van egy meglátásom, nem tudom, egyetértesz-e vele. Az egyszerű embereknek a keresztény vallás liturgiai, képzőművészeti megjelenése, az istennek emberszerű külsővel történt ábrázolása, a mennyben lakozó úristen - mivel nem lévén légkör- és geofizikai ismeretei - valami megfoghatatlan istenképet, mennyei atyát vizionálnak. Ha természettudományos ismeretekkel kellőképpen felvértezett valaki áll vitába, mondjuk egy pappal, akkor már a pap egy szellemszerű, testet nem öltött istenről beszél, és azt mondja, hogy az előbb említett ábrázolásmód csak a plebsznek szól. A muzulmán vallás egyenesen kerüli és tiltja az istenábrázolást. A katolikusok legmegmagyarázhatatlanabb dogmája a teremtés dogmája mellett a szentháromság dogmája. Az atyaúristennek sem értem meg, hogy ez miként funkcionál, de az az érzésem, hogy a vallásos katolikusok százmilliói nem is agyalnak ezen, elfogadják, mintegy szubrutinná degradálva a dogmákat.
Tovaris
A legtöbb pap ateista
A legtöbb pap ateista szélhámos.
Szerintem jól mondod.
Szerintem jól mondod.
Pont erről olvasgattam
Pont erről olvasgattam tegnap...
Maga a fogalom
létezik,valahol írtam róla az oldalon.Belefér a gondolatba:"Aki nincs ellenünk az velünk van"! Számomra elfogadhatatlannak tűnik,de van idős elvtársam aki templomba is jár.Magánügy!Vitorla.
Tényleg
Tényleg magánügy???
Steven Weinberg Nobel-díjas amerikai fizi¬kus mondta: „A vallás sérti az emberi méltóságot. Akár lenne vallás, akár nem, mindig volnának jó emberek, akik jót tennének és rosszak, akik rosszat. Ahhoz azonban már vallás kell, hogy a jó emberek is rosszat tegyenek." Blaise Pascal is valami hasonlót mondott: „Az ember soha nem követ el olyan maradéktalan gonoszságot és olyan boldogan, mint amikor vallásos meggyőződésből teszi.
Képzeljük el - mint John Lennon az Imagine-ben - a világot vallás nélkül! Öngyilkos pokolgépes terroristák, szeptember 11-e, 2005-ös londoni metrórobbantás, keresztes háborúk, boszorkányüldözések, az 1605-ös angliai „lőpormerénylet", India feldarabolása, izraeli-palesztin vérontás, szerb-horvát-bosnyák mészárlás, a „Jézus-gyilkos" zsidók üldözése, észak-írországi „zavargások", „becsületbeli gyilkos¬ságok" és persze a hiszékenység vámszedőiként fényes öltönyben pöffeszkedő, tupírozott hajú tévéprédikátorok („Isten kér, adj any-nyit, hogy fájjon") nélkül. Ősi szobrokat felrobbantó tálibok, istenkáromlók nyilvános lefejezése, a bőrük egy darabkáját kivillantó nők megkorbácsolása nélkül.
Az a probléma a harcos ateizmusoddal ...
... hogy összekevered a vallásos hitet a hatalomra törő intézményesült vallással. Ebben kissé hasonlítasz azokra az antikommunistákra, akik a sztálinista bűnöket "lobogtatva" uszítanak a magántulajdon védelmében a kommunizmus ellen.
Gondolj bele! Az általad idézett Victor Hugo bonmonja akkor is igaz, ha a tanító őszintén hisz egy magasabb, jóságos lélekben, aki segít az elesetteken és vigaszt nyújt az árváknak, és ez a hit készteti arra, hogy legjobb tudása szerint ő is ezt tegye, míg a pap tele van kételyekkel mind aziránt, amit már évek óta papol a szószékről, de óvakodik e kételyeit a hallgatóságával megosztani, mivel élvezi a hatalmat, amit a szószékről gyakorolhat. Sőt! Ebben a nem ritka esetben igazán igazak Hugo szavai.
A tanító, aki hisz egy
A tanító, aki hisz egy magasabb, jóságos lélekben, az tuti nem olvasta a bibliát.
Az Ószövetség Istenéről joggal mondhatjuk, hogy a létező összes irodalmi mű legkellemetlenebb figurája, egy féltékenységére büszke, kicsinyes, igazságtalan, megbocsátani képtelen hatalommániás, bosszúvágyó, vérszomjas etnikai tisztogató, nőgyűlölő, homofóbiás, rasszista gyermekgyilkos, népirtó, halálosztó, megalomániás, szadomazochista, szeszélyes, rosszindulatú zsarnok.
Mind a három nagy monoteista vallás Ábrahámtól eredezteti magát és tiszteli Ábrahámot, akinek viselt dolgait megismerhetjük a Bibliából.
Nem ismerek olyan kommunista tanítást, ami ilyen példaképet állítana elénk, mint követendő magatartás.
Meg kell hagyni, erkölcsi szempontból Jézus valóban nagy előrelépést jelent az Ótestamentum gonosz szörnyetegéhez képest. Jézus, ha létezett (vagy ha nem, aki az általa mondottakat leírta) minden bizonnyal a történelem nagy etikai újítói közé tartozik. A hegyi beszéd jóval megelőzi korát. A „nyújtsd oda a másik arcodat" gondolata kétezer évvel Gandhi és Martin Luther King előtt jár.
Ne feledd el
a Könyv (ami három világvallás alapja) már maga is az intézményesültségét jeleníti meg - gondolom hallottál arról, hogy több mint 20 evangélium jellegű írásból az Egyház lényegében önkényesen kiválasztott négyet, és a többit apokrifnak nyilvánította, amelyekre hivatkozni eretnekség. Ugyanígy az Ó-Testamentumból is "kiollóztak" jelentős mennyiségű apokrifat. Az egy csöppet sem zavarta a zsidó és a keresztény egyházatyákat, hogy az alig-alig összedolgozott "szent szövegek" tele vannak ellentmondásokkal.
Gyerekkoromban kedves olvasmányaim voltak Leo Taxil "Szórakoztató Bibliája" és Jaroszlavszkij "Biblia hívőknek és hitetleneknek". Érveléseidből úgy érzem, hogy Te is ezekből, vagy ezekhez hasonlókból szerezted ateista érveidet.
Nos mind a két szerző szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a Biblia történelmi beágyazottságát, és a hit (bizonyos fokig) pozitív szerepét az emberiség fejlődésében. Ugyanakkor a francia felvilágosult újságíró, Leo Taxil könyvei (azóta oroszul hozzájutottam a "Szórakoztató Evangélium" című munkájához is) ma is a kedvenceim közé tartoznak, mert nagy tárgyi tudása franciás szellemességgel párosul, és ami a legfontosabb: azzal, hogy alapvetően nem a vallásos hitet, hanem az azzal visszaélő egyházat támadja, nézetei nem állnak messze az én materialista világnézetemtől.
Egészen más a helyzet Jaroszlavszkij könyvével - már középiskolás koromban bántott, hogy primitív ateizmusa (melynek primitivitása összemérhető az általa bírált vallásos nézetekével) sértegető gorombasággal párosult. Amikor később tudomásomra jutott, hogy ez a Jaroszlávszkij Sztálin közvetlen környezetéhez tartozott, és jelentős szerepet játszott a Rövid Tanfolyam néven elhíresült történelemhamisító és denunciáló Párttörténet (amelynek személyesen Sztálin által írt "elméleti" fejezete, a "Dialektikus és történelmi materializmus" évtizedekig helyettesítette a marxizmust - sokak számára a mai napig) megírásban, akkor egyáltalán nem ért meglepetés.
Mindamellett egy jellemző példa a Könyvvel való visszaélésre a klérus részéről: szintén gyermekkoromban, vidéki nyaralásom során figyelmesen elolvastam egy általános iskolások számára készült hittan könyvet. Ebben benne volt az Ábrahám és Izsákról szóló történet is. A pap-szerző úgy állította be, hogy az Isten próbára tette kedves híve, Ábrahám hitét, majd amikor megbizonyosodott abban (minek kell egy mindentudó, mindenható istennek ilyen próbát végezni?), akkor paternalista módon kinyilvánította az iránta való szeretetét. Nos, az eredeti bibliai történet - szerintem - nem éppen erről szól. Az ismeretlen szerző itt egy metaforában az embert körülvevő környezet (Isten) kiszámíthatatlan, befolyásolhatatlan rettenetét írta le. A Biblia Istene nem fiait szerető Isten (ebben tökéletesen igazad van), hanem maga a meghódítandó, de kiszámíthatatlan és ezért rémisztő őstermészet. A huszadik században az emberek sokasága ismét összetalálkozhatott ezzel az Úrral a világháborúk, polgárháborúk poklában. Azt a fiatalasszonyt, aki felismerve rettenetes helyzetét az auschwitzi rampán a szelekció idején egy vadidegen nő kezébe nyomta kisbabáját (ezzel a biztos halálba küldve a segítőkész ismeretlent is) és utána - túlélőként - egy életen át küszködött a mardosó önváddal, igazán talán csak az egyszülött fiát majdnem feláldozó Ábrahám tudta volna megérteni. Ám a papok nem akarják, hogy az emberek így olvassák a Bibliát.
Leo Taxil könyvét valóban
Leo Taxil könyvét valóban olvastam . A másik könyvet / Jaroszlavszkij művét/ nem ismerem és még csak nem is hallottam róla. Tudom , hogy az evangeliumok közül az egyház kiválogatta a neki tetszőket, de tudomásom szerint többségében olyanokat hagytak ki, mint pl Tamás evangéliuma, ami olyan történeteket is tartalmaz, miszerint Jézus gyermekkorában szórakozásból kecskévé változtatta játszótársait és hasonló dolgokat.
Ami meg Ábrahámot illeti, az a történet, amikor a feleségét Sárát a hugaként adta elő a fáraónak, aki rendesen be is rágott, mikor ez kiderült.Hát ez sem az erkölcs netovábbja szerintem.