Gyakran halljuk, olvassuk, amint sajnálkozva mondják, írják: ez a mai magyar nép "Kádár népe". E megállapításnak lekicsinylő, elmarasztaló értelme van. Többnyire azt akarják vele kifejezni, hogy ezt a népet a szocializmus, a kommunizmus rontotta le, butította el annyira, hogy húsz év után is képtelen az önálló gondolkodásra, bedől a legolcsóbb, legalpáribb demagógiának Mivel félnek az ismeretlentől, elutasítják a reformokat, elvárják az állami gondoskodást.
A mai magyarság nem Kádár János népe abban az értelemben, ahogy ma és amire ezt a kifejezést mostanában használják. E népet ő már készen kapta. Ez a nép Horthy Miklós népe. [...] E népet urai soha nem tanították, nem is tanult meg önállóan gondolkodni. A magyar jobbágy-nép, a zsellérek és gazdasági cselédek utódai. Igehirdetéshez szoktatott, a katolikus földesúr-egyház népe. Régen az egyház, a pap mondta, mit és hogyan kell gondolni a dolgokról. Mit kell csinálni. A mai nem fiatal, nem keresztény, nem demokrata és nem polgári pártok az őskonzervatív papsággal együtt ebbe az állapotba akarják visszaterelni a magyarságot. Ezentúl ők akarják megmondani a templomokban, hogy mit kell és mit szabad tennünk. A magyar nép tragédiája lesz, hogy a jelek szerint a fél ország szereti ezt a birkanyáj-állapotot.