Ez az ember a győzelembe vetett hitet sugallta a II. világháború legtragikusabb napjaiban is. A Szovjetunióban embermilliók lélegzetvisszafojtva hallgatták csodás hangját, amikor a szovjet információs iroda, a Szovinformbüro jelentéseit olvasta fel a fronton alakuló helyzetről. Az országos rádió híres bemondója, Jurij Boriszovics Levitan egyfajta fegyver volt az ellenséggel vívott élet-halál harcban. Hitler 250 ezer német birodalmi márkát ígért Levitan elfogatásáért, majd megsemmisítéséért. A háború után Jurij Levitan a Pjatnyickaja utcai rádióépületben dolgozott, ott, amelyik napjainkban az Oroszország Hangja székháza. Mindig figyelmes volt másokhoz, még a kezdő gyakornokokhoz is, mindig segítőkész volt. Erre sokan emlékeznek.

Műsorkészítés során gyakran fordultunk hozzá, hiszen az ő hangja lett a győzelem egyik szimbóluma. Mindig készségesen felolvasta a Legfelsőbb Főparancsnok második világháborúbeli parancsait. Archívumunkban van egy ilyen felvétel...

„Itt Moszkva! A Legfelsőbb Főparancsnok parancsa Zsukovnak, a Szovjetunió Marsalljának. Az 1. Ukrán front csapatai, a Kárpátok hegyalján vereséget mérve az ellenségre, kijutottak a csehszlovák és román országhatárig mintegy 200 kilométer széles frontszakaszon!"

A Csehszlovákia felszabadításának kezdetéről szóló közlemény befejező része a következőképpen hangzott. A nagy győzelem már csak egy kéznyújtásnyira volt!

„Országunk fővárosa - Moszkva - a haza nevében 24 tüzérségi össztűzzel 324 ágyúból szalutál az 1. Ukrán front dicsőséges csapatainak. Örök dicsőség azoknak a hősöknek, akik hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban estek el!"

Jurij Levitan olvasta fel az éterben a legutolsó parancsot is. A Győzelemről! Az 1945. május 9-i nap a legapróbb részletekben megmaradt a bemondó emlékezetében.

„Az ünnep közeledtét már éreztük jó előre - emlékezik vissza Levitan. - A rádiónál folytonosan telefonon érdeklődtek az emberek, „meddig fogják még húzni-halasztani, mikor jelentik már be a háború végét?" Este behívattak a Kremlbe és átnyújtották a Legfelsőbb Főparancsnok parancsa szövegét, amelyben a fasiszta Németország feletti győzelemről volt szó. 35 perc múlva fel kellett olvasni ezt a szöveget. A stúdió a Kreml közelében volt. Át kellett szelni a Vörös teret. De ott tengernyi ember volt. „Elvtársak, - kiabálom. - Engedjenek át bennünket, fontos ügyben járunk!" Erre azt a választ kapom, hogy milyen ügyeim lehetnek, mikor a rádióban most Levitan fogja bemondani a győzelem hírét, díszlövés is lesz. „Maga csak maradjon itt, és hallgasssa!" Jó tanács!.. Vajon mit lehet tenni ebben a helyzetben? És akkor belém nyilallt, hogy a Kremlben is van egy stúdió, és onnan kell felolvasni a szöveget. Rohanunk oda, magyarázzuk a Kreml parancsnokának, és az utasítást ad, hogy ne tartóztassák fel a Kreml folyosóin rohanó két embert. Az óra 21 óra 55 percet mutatott. Bekapcsolom a mikrofont: „Figyelem! Itt Moszkva! A Nagy Honvédő háború, amelyet a szovjet nép vívott a német-fasiszta megszállók ellen, győzedelmesen befejeződött. A fasiszta Németország teljesen szét van zúzva!"

És ebben a pillanatban az égboltot rengeteg fényszóró világította meg, az emberek kiabálták: „Győzelem! Hurrá!" Éppen akkor lett Jurij Levitan hangja a nagy Győzelem hangjává.
A Kreml toronyorája elütötte az érces dallamot, majd megszólalt Jurij Levitan hangja:
...Tut gavarít Moszkva.