A nagy világgazdasági válságot a tőkés országokban a gazdasági élet lassú javulása követi. Az Egyesült Államokban az ipari termelés 1937-ig a válság mélypontjához viszonyítva 71 százalékkal emelkedik, de alatta marad az 1929. évinek. A francia ipar 1937-ig a válság előtti szint 83 százalékát éri el, Anglia ipara pedig 24 százalékkal meghaladja azt. 1938-ban mindhárom államban és még sok más országban visszaesik az ipari termelés, új válság bontakozik ki. A német és a japán imperializmus gyors ütemben készülődik a világ újrafelosztására, felfuttatja a haditermelést, s ez háborús konjunktúrát teremt. A német ipar termelése ennek révén 1936-ban eléri és 1938-ban 23 százalékkal meghaladja a válság előttit. A japán ipar, a meghódított Mandzsúria erőforrásaira is támaszkodva, 1937-1938-ban több mint 70 százalékkal szárnyalja túl az 1929. évi szintet. Ezekben az országokban a gazdasági konjunktúra a pusztító eszközök felhalmozásából ered, s háborús veszedelem növekedése kíséri. Az olasz ipar azonban 1938-ig a hadikonjunktúra ellenére sem éri el teljesen a válság előtti termelési szintet.

Ezekben a veszélyekkel terhes években a Szovjetunióban folytatódik a szocialista társadalmi rend általános fejlődése. A szovjet állam, a népek rokonszenvét élvező békepolitikát követve s az imperialista hatalmak közti ellentéteket is kihasználva, hosszabb békés időszakhoz jutott, s ezt hatalmas szocialista ipar kifejlesztésére használja fel. Ipari termelése 1938-ban az 1929. évinek közel ötszörösét éri el. Ez döntő szerepet játszik a szocialista állam gazdasági erejének és védelmi képességének növekedésében.

A szovjet társadalom vezető osztálya: a munkásosztály létszámban is, politikai tapasztalatokban is nagy fejlődésen ment át, s pártjai követve óriási társadalomátalakító munkát végzett. A falvakban a kolhozrendszer megszilárdult, a parasztság szövetkezeti osztállyá alakult. Kifejlődött az új szovjet értelmiség, amely a munkásosztály kommunista eszméit magáévá téve, növekvő szerepet tölt be az új társadalom sokoldalú fejlődésében.

A két rendszer harcában a Szovjetunió ismételten bebizonyította a szocialista rendszer nagy fölényét a válságokkal és háborúkkal terhes s a gyarmati népek százmiihóit kizsákmányoló kapitalista rendszer felett.