Megemlékezések a Don-kanyar áldozatairól
Január 11.-én az ország több pontján is megemlékeztek a Don-kanyarnál értelmetlenül elpusztult 2. magyar hadseregre. Szekeres Imre honvédelmi miniszter Budapesten meggyalázott hősökről beszélt.
Magyarország katonai és politikai vezetői cinikusan odadobták az ellenségnek a 2. magyar hadsereget a Don-kanyarban 1943-ban, a második világháborúban – jelentette ki Szekeres Imre honvédelmi miniszter hétfőn Budapesten, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezésében tartott koszorúzási ünnepségen.
– Az akkori politikai vezetés meg akart felelni a náci Németország elvárásainak, amikor kiküldte katonáit a szovjetek ellen harcolni a Don-kanyarba, holott tudták, hogy „Hitler birodalma mindannak a tagadása, amit az európai kultúra és civilizáció több évezrede, és amit a magyar kultúra és civilizáció megelőző egy évezrede jelentett” – mondta Szekeres Imre. (Mondta, mert a mai sok szempontból hazug Horthyt magasztaló propagandát kell mondani. Ne feledjük, hogy Hitlernél könyörögte ki Horthy az I. és II. bécsi döntést s bevezette a zsidó-törvényeket, valamint megkezdte a zsidók deportálását. Ennyire tudta, hogy „Hitler birodalma mindannak a tagadása, amit az európai kultúra és civilizáció több évezrede, és amit a magyar kultúra és civilizáció megelőző egy évezrede jelentett” - Comrade)
A honvédelmi miniszter pozitív példaként említette „a meggyőződéses antikommunista" (ultra konzervatív - Comrade) angol miniszterelnököt, Winston Churchillt, aki hajthatatlan maradt a Harmadik Birodalommal szemben, ahogy a magyar közéleti személyiségek közül Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szekfű Gyula, valamint az utolsó magyar király, IV. Károly fia, Habsburg Ottó (Illetve Kádár János, Sztálin, Tito - Comrade).
Kétszázezer hősre kell emlékezni, akik harcoltak a Don-kanyarban, közülük 150 ezren meghaltak,
megsebesültek vagy hadifogságba estek, többen, mint ahány magyar együttvéve részt vett Mohácsnál a
török elleni és Muhinál, a tatárok elleni harcokban.
Hozzátette: a doni meggyalázott hadsereg. – Meggyalázta először saját parancsnoka. A történelemben
nem fordult addig elő, hogy hadvezér, aki még oly keserű vereséget is szenvedett el, olyan
szavakkal szólt volna saját katonáihoz, mint Jány Gusztáv vezérezredes hírhedt hadparancsában.
Meggyalázta aztán ezt a hadsereget a csend, amely a katasztrófát itthon követte. Az újságok
lapjaiból és a filmhíradók tekercseiből nem, legfeljebb a halotti értesítések nagy számából
derülhetett ki, hogy mi történt az orosz sztyeppén… (…) … Majd ismét meggyalázták évtizedeken
keresztül azok, akik nem tudtak különbséget tenni bűnösök és áldozatok között. Meggyalázták azzal,
hogy szégyellték a hadifogolytáborokat túlélt és hazatért honvédeket, a magyar föld egyszerű
parasztjait, a munkásokat, hivatalnokokat.”
A ceremónián a katolikus és a protestáns tábori püspökségek képviselői mondtak imát az
elesettekért. (Ugyanúgy a katolikus papok és protestáns lelkészek áldották meg azokat a
fegyvereket, amikkel a háború alatt embereket öltek. Nem tudom, hogy ezért valaha kért-e az egyház
bocsánatot. - Comrade)
Nem illesztettem be, mert kicsit hosszú, de érdemes elolvasni Palotás József egykori honvéd Don-kanyar beli visszaemlékezéseit:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/don-kanyar_-_a_poklok_pokla/2083517...
forrás:
http://nol.hu/belfold/odadobtak_az_ellensegnek_a_2__magyar_hadsereget
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-






...
Nekem ezekből a megemlékezésekből egy nagyon fontos dolog hiányzik, amiről mélyen hallgatnak:
A munkaszolgálatosokról a Don-kanyarban... Ők is ugyanannyira megérdemlik a megemlékezést, mint a hadsereg.
Van egy idős párttag a
Van egy idős párttag a Magyar KOmmunista Munkáspártban, akinek a férje a Don-kanyarban halt meg. Beszélgettem erről (is) az elvtársnővel, és elmondta, hogy a "Miért kell nekem idegen földön az urakért megdöglenem?" mondatot hallotta legutoljára a férjétől, miközben indult a vonat a frontra. Az is elmesélte, hogy a nép csak ágyutöltelékeknek nevezte a frontra induló szegényparasztokat, mert bizony, az úri gyerekek, a kulákok gyerekeinek nem kellett harcba menni, mert a sorozásnál valahogyan mindig találtak náluk valami "hibát".