Utálok törvényeket olvasni. Mindjárt megfájdul a fejem. Kedvenc gyógyszerészem, aki egyébként kínai, meg is kérdezte a héten: csak nem beteg, elnök úr, hogy a héten már másodszor vesz Algoflexet. Áh, semmi gond, mondom, csak olvasom a médiatörvényt. Részvétem, majd mesélje el nekem, így a gyógyszerész. Hát igen, az óév utolsó percében a Fidesz keresztülnyomta kis kedvencét. Nem véletlenül! Ma a média hatalom, fontosabb, mint a hadsereg, a rendőrség, a titkosszolgálat együttvéve. Ma a média tudja leghatékonyabban befolyásolni, manipulálni az embereket. A tőke pontosan ezt akarja. Nem művelt, gondolkodó emberekre van szükség, hanem bunkókra, műveletlen tömegekre, szellemi rabszolgákra, akik nem gondolkodnak, hanem azt veszik, amit a média sugall, úgy élnek, ahogyan azt a média diktálja. Hidd el nekem, hogy ebben a Fidesz és az MSZP, a tőkésosztály liberális és konzervatív részének érdeke ugyanaz. De mi is a médiatörvény? Nem más, mint egy egyezség a hatalmon lévő tőkésosztály csoportjai között. Eddig az egyezség arról szólt, hogy nem engedünk a médiába senkit, aki ellenünk van, a másik oldalon pedig megosztozunk a médialehetőségeken. Nem törekszünk minden kisajátítására, mivel fordulhat a kocka. Az, aki ma ellenzékben van, holnap kormányra kerülhet. A Fidesz most azt mondta: fiúk, nincs már erőegyensúly, nekem kétharmadom van, és ahogy elnézem, ti még sokáig a hatalom közelébe se juttok. Úgyhogy most én fogom kinevezni a médiát felügyelő szerveket, én döntöm el, hogy ki mennyi pénzt kap, ki teheti be a lábát a médiapiacra, én mondom meg, hogy mi a jó, és mi a rossz. A Fidesz olyan médiatörvényt csinált, amilyet a tőkésosztályon belüli erőviszonyok megengedtek. Ez nem a mi harcunk, nem a mi ügyünk, nem a dolgozó emberek ügye.

A burzsoázia liberális részének nem tetszik az új törvény. Érthető. Remek állásoktól esnek el, kiszorulnak a médiapiacról. Ezt persze nem lehet ilyen nyersen kimondani, sokkal magasztosabb arról beszélni, hogy a Fidesz megszünteti a sajtószabadságot. A sajtószabadság a francia polgári forradalom óta a burzsoázia szent igéje. A feudális arisztokrácia nem szerette az eltérő véleményeket. Szegény Kossuth Lajos is azért került börtönbe 1837-ben, mert azt gondolta, hogy mindent meg lehet írni az országgyűlésről. Aztán a polgárság hatalomra kerül, és mintha mi sem történt volna, el kezdi megnyirbálni saját maga elveit. Húsz éve Magyarországon is győzött a polgárság, a tőkésosztály. Meghirdette a sajtószabadságot. Eleinte tényleg azt mondtad, amit akartál, és még talán fórumot is találtál hozzá. Ma már nem mondhatsz akármit. Például nem beszélhetsz 1956-ról, a szocializmusról úgy, ahogyan azt megélted, mert tiltja a törvény. A polgárság véleményétől eltérő nézetek kifejtésére ma már fórumod sincs. Kizárnak a médiából, elhallgatnak. És, mint tudjuk, a mai világban az, aki nincs a televízióban, az nem is létezik. A liberális burzsoázia arra panaszkodik, hogy a közszolgálati média most már nem független. Mikor volt független? Mikor nem függött az aktuális kormánytól? Még a TV Híradó háttérszíne is változott attól függően, hogy éppen kik voltak hatalmon. A liberálisok fájdalma, hogy a kormány korlátozza az egyes médiumok mozgásterét. Törvény ide, törvény oda, a magántulajdonban lévő médiumokat alapvetően a tulajdonos határozza meg. Próbálj meg mást írni, mint ami a gazdának tetszik!

Hála a Fidesz médiatörvényének most rólunk beszél ország-világ. Illetve inkább csak a világ, mert bárhogyan is igyekszik liberális értelmiségünk össznemzetivé tenni a médiatörvény kapcsán érzett fájdalmát, nem az. Tudom, földhöz ragadtak vagyunk. Nem a szólás és az írás szabadsága izgatja magyarok millióit, hanem mondjuk az, hogy februárban a borítékban kevesebb lesz. Azért, mert nálunk az adó ilyen: minél kevesebbet keresel, annál több adót fizetsz. Liberális értelmiségünket ez nem izgatja, mert zömük jól jár az új adórendszerrel is. Liberális értelmiségünk bátran kimegy a parlament elé, és követeli a médiatörvény eltörlését. Igen, bizony, mert ők demokraták, sőt csak ők demokraták. Persze, nem úgy általában, csak akkor, amikor róluk van szó. Ha ők vannak hatalmon, kirúgják a rádióból, televízióból, mindenhonnan azokat, akik nem demokraták. Ők azok, akik lazán megszavazzák a vörös csillag betiltását. Azok, akik a Munkáspártot nyolc éves kormányzásuk alatt a közszolgálati televízió közelébe sem engedték. Ja, és még valami! Ők azok, akik húsz éve a legnagyobb rendszerváltók voltak. Azok, akik világpolgárok akartak lenni, és a korlátlan pofázás szabadságáért hajlandók voltak feláldozni olyan apróságokat, mint a magyar mezőgazdaság és ipar. Milyen ez az értelmiség? Rothadó, értékvesztett, csalódott, önimádó, könyörtelen.

Thürmer Gyula