Keleti nyitás jobboldali módra

Mint azt az elmúlt 25 évben tapasztalhattuk,jobboldali antikommunista honatyáink több ízben is újítottak valamit a közéletben:például mint tudjuk,a kilencvenes években önálló külpolitikai irányvonalként az a határontúli magyarokkal foglalkozó koncepciójjelent meg,amelyet az álliberális próféták sem utasítottak el,bar a hazai törésvonalak-úgy,mint az álliberális szocialisták és a hazai ultrakonzervatív közötti feszültségek-a határontúli honfitársaink között is kialakultak. Ennél is fontosabb,hogy az ezredforduló óta olyan külpolitikai elképzelések is meghonosodtak,amelyek ugyan korántsem a térség népeinek békéjét és összefogását hirdetik,ám az emberek egy tekintélyes részének unió-és jenkiellenességére nagyszerűen tudnak apellálni.

A "jobboldali szocialisták" attól megtévesztők,hogy ugyan rámutatnak a legégetőbb társadalmi problémákra,sőt a nemzetközi eredőket is a munkásmozgalomhoz hasonló módon ertelmezik,ám a megoldást nem osztályalapokon ,hanem félig-meddig kulturális vagy geopolitikai tényezők függvényében magyarázzák. A munkásmozgalom képviselői-ahogy mondjuk az ukráné is-leszögezik ilyenkor,hogy a tőkés rendszer nem azzal haladható meg,hogy más nagyhatalmak iránt orientálódik a közélet-az ukrán válságot is úgy írják le,mint úri huncutságot két tőkés csoport között,aminek a dolgozó néphez semmi köze.Nade lássuk,miből is indul ki például hazánkban az a plebejus színezetű jobboldal,amely önálló külpolitikai elképzelésekkel is bír. Tudjuk,hogy nem annyira népszerű hazánkban az az uniós tagság,amelyet anno a magyarhoni munkásmozgalom egyrésze is támogatott. Nem népszerű,mert sok gazdának terhes,hogy minden csipcsup dologba beleszólnak,ráadásul sokan érzik úgy,hogy a csatlakozással még a szomszédos népeket is úgymond bepalizták. Ez idáig érthető.Az is nyilvánvaló,hogy a nyugati és a jenki álkultúra egyeduralkodó térségünkben,illetve hogy ennek,illetve az uniós félgyarmati helyzetnek tudható be a brutális mértékű szegénység és kilátástalanság,az emberek millióinak elkeseredettsége. Ilyenkor a munkásmozgalom azt hangoztatja,hogy a térség népeinek es munkásmozgalmának erősíteni kell szolidaritásukat és együttesen kell fellépni a nyugati burzsoáziával szemben-is. Azért az is szó,mert a keleti hatalmakkal szemben szintén ugyanezt kell alkalmazni. A magyar,lengyel,szerb,román,ukrán,albán stb. melós akkor is lenézett melós marad,ha az egykori cár atyuska birodalmának legújabbkori képviselő gyarmatosítanak is. A rendszer akkor is kapitalista marad.

Ezzel szemben az egészséges osztálykoncepciót a "jobboldali szocializmus"hívei a kultúrák szembeállításával pótolják. Már a harmincas esztendőkben volt szó a romlott,dekadens nyugati és ezzel szemben a magyar kultúra ellentétéről. Ilyen elgondolás ma is van,egyfelől amikor szembeállítani iparkodnak az orosz cári imperializmus legújabbkori politikáját az elkorcsosodott nyugati értékrenddel. Merthogy az oroszoknál semmilyen eltérő identitást nem igazán tolerálnak,vagy csak korlátozott módon. Másfelől pedzegetnek olyan eurázsiai uniót,amelynek az orosz medve lenne a vezetője és ahol a magyarnak úgymond több lenne a keresnivalója,mint az Európai Unióban. Hogy milyen alapon,azt lehet úgy értelmezni,hogy inkább keleti a magyar,mint nyugati,illetve hogy azon országokhoz lennénk közelebb. Ez azonban eléggé érdekes következtetés. Akárhogy nézzük is,hazánk igaz,hogy teljesen más,mint Nyugat-Európa,azonban az orosz és az ázsiai államoktól is eltér.Semmilyen nép szokásait,kultúráját nem lehet ráerőltetni a másikra-a nyugatiét se,de az oroszt se, Ezzel szemben talán reálisabb lett volna a térség népeinek egységéért síkraszállni,miután inkább közös a történelmünk a lengyelekkel,csehekkel,szerbekkel vagy a romanokkal,mint a rivalizáló nagyhatalmakkal. Végül harmadrészt talán osztályalapú rendszerkritikus megoldást találni osztályalapú nehézségekre-munkanélküliség, szegénység,félgyarmati függés,stb.-sokkal érdemesebb lenne,mint az egyik tőkést a másikra cserélni vagy kultúrákat,szokásokat egymással szembeállítani.

B.Deák András