Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, a laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba "váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", a savanyú a mikroorganizmusok "izzadmánya".

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik. Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből. (A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)

Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet "füstölni" a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik, a Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit lenyelünk.

A leves hazudik - írja magyarul újfent megjelent nagyszerű pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden. A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. "De hát végül is - mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek.

forrás:
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0905/megetetett_tarsadalom

(nem ez a "kedvenc" hetilapom, ahonnan bármit is szívesen elolvasok, de ez megért egy misét. - Comrade)

Ehhez (ha nem is szorosan) kapcsolódik a következő egy kis anekdota, amely az indexen jelent meg.

Két exhippi, Ben Cohen és Jerry Greenfiled 1978-ban alapította Vermontban főleg jégkrémeket, fagyasztott joghurtokat és sörbetet gyártó cégét. „Egy értékalapú vállalkozás számára a célkitűzés a hosszú távú kapcsolat kiépítése a fogyasztókkal. Így együttműködhetünk a közjó érdekében, és egyúttal pénzt is csinálhatunk” – fogalmazták meg filozófiájukat az alapítók. A Ben & Jerry’s és a hozzá hasonló vállalkozások meg vannak győződve arról, hogy egy cégnek hallatnia kell a hangját a fontos társadalmi problémákkal kapcsolatban. A cég számtalan civilszervezettel működött együtt, például a Cultural Survivallel vagy a WWF-el. 2006-ban a Ben & Jerry’s gyártott a világon először kizárólag fair trade alapanyagokból készült vaníliajégkrémet. 2000-ben vásárolta fel őket az Unilever. Az alapítók ugyan nem hagyták magukra a céget, de nem töltenek be pozíciót a menedzsmentben, és a cég napi működésében sem vesznek részt.

A Ben & Jerry’s is kapcsolatba került a Cultural Survival nevű nemzetközi szervezettel, amely a bennszülött indián törzsek életének és kultúrájának a megmentésén fáradozik. Az ötlet hamar megszületett: a fenntartható fejlődés eszméjének megfelelően az indiánok az esőerdőben termő diót hagyományos módszerekkel leszedve adják el a cégnek. A Ben & Jerry’s a Rainforest Crunch nevű jégkrémet gyártotta belőle, hatalmas siker lett. Az amerikai fogyasztók hatalmas keresletet támasztottak a jégkrém iránt, és a kereslet egy idő után túlnőtt az ökológiailag fenntarthatóan kínálaton (amit a Kayapo törzs termése képviselt). Ekkor a Ben & Jerry’s a piaci kényszertől hajtva kénytelen volt más beszállító után nézni, és ez egy olyan dél-amerikai mezőgazdasági cég lett, amelyik az esőerdők kiírtásával szerzi földterületeit, és rabszolgamunkával dolgoztat. A környezeti tudatosságtól vezérelt amerikai fogyasztók jó ideig mit sem sejtve vásárolhatták tovább kedvenc jégkrémüket.

forrás:
http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/20/abszurd_dolog_nem_novekedni/

(Az index.hu-s eredeti cikk egy kapitalista, fenntartható, zöld fejlődés elképzeléséről szól. Ehhez hozták fel a fenti példát. "egy kapitalista, fenntartható, zöld fejlődés" már önmagában is paradoxon, és az, hogy ezt a fenti példával kívánták alátámasztani, érthetetlen. De ez egy másik történet. - Comrade)