Harminc éve, 1980. július 25-én halt meg Vlagyimir Viszockij
Harminc éve, 1980. július 25-én halt meg Vlagyimir Viszockij orosz színész, énekes, költő. a
legnépszerűbb orosz bárd. (Lásd Welszi bárdok)
Egy udvarias kézfogás erejéig személyes ismeretség is fűz hozzá, ezért már akkor is figyeltem a
művészetére, amikor még (Marina Vladyval kötött házassága révén) Magyarországon nem vált divatos
témává a személye.
Viszockij orosz volt, művészete -ahogy pl. Shakespeare művészete sem- nem köthető egyetlen
nemzethez. Viszockij olyan általános emberi problémákkal foglalkozott, amelyek nem nyelv és
kultúra specifikusak.
Három linket is megadok, hogy a mai fiataloknak legyen némi fogalma Viszockijról.
Elsőként egy Budapesten is előadott dalát, mely arról szól, hogy a tömegsírokon nincsenek
keresztek, hogy az ilyen helyre temetettek ugyan kapnak virágot, de már nincs egyéni múltjuk és ez
nincs rendben. Minden embernek jár az egyéni emlékezés.
Ez a dal a második világháború belorusz veszteségeivel kapcsolatban íródott ( ott minden negyedik
ember meghalt), ennyiben speciálisan szovjet vonatkozású. Másrészt minden nemzetnek vannak
tömegsírban fekvő halottai és a túlélők fájdalma mindenütt hasonló.
http://www.youtube.com/watch?v=yRhg6A9Q7cI
Másodikként egy dalt a barátságról ajánlok figyelmükbe.
Egyszerű, nagyon egyszerű dalocska.
Arról szól, hogy ha az ember egy barátja mintha kezdene eltávolodni a baráti kapcsolatban, nem
szabad azonnal felszámolni azt, hanem fel kell vinni a barátot a hegyekbe, és ott majd elválik a
barátság értéke,
Ha csak nyafog és kényeskedik az illető, tiszta a helyzet: már nem barát.
De ha nehéz helyzetben is kiáll érted és segít, akkor még barát.
http://www.youtube.com/watch?v=N2xO_FWR1z8&feature=related
Harmadikként egy fiatalkori dala, amely nem saját szövegével ugyan, de egy sztálinizmus elleni
dal.
Egy egyszerű fogoly, aki ugyanott raboskodik, ahol -még a cári időkben Sztálin raboskodott-
megköszöni Sztálinnak a nyelvtudományok tudósának, hogy az országban kiváló eredményeket értek el
az egy főre jutó vas és acél termelésében.
http://www.youtube.com/watch?v=EN56JEQXP0w&feature=related
Viszockijt életében is szerették az emberek. Megjelenésében, habitusába egy volt az átlag oroszok között. Széleskörű érdeklődése, tehetsége azonban kiemelkedő művésszé emelte, akinek jelentősége az idő múlásával sem csökken.


Hа братских
Hа братских могилах не ставяат крестовь (A barátok sírjára nem állítanak keresztet)
Песня о Друге (Dal a Barátról)
Товариш Сталин (Sztálin elvtárs)
Magyarországon az általános russzofóbia miatt csak kivételes esetekben jutott orosz (szovjet) személy népszerűségbe. Ilyen volt többek között Arkagyij Rajkin, Jurij Gagarin, Jevgenyij Jevtusenko. Viszockijt annak idején a Szovjetunióban is vegyesen fogadták, a fiatalok körében rendkívül népszerű volt, míg a sztálínisták nem kifejezetten csípték... Sajnos nem láttam személyesen.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Született Moszkva, Szovjetunió
1938. január 25.
Elhunyt Moszkva, Szovjetunió
1980. július 25.
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, (Владимир Семенович Высоцкий), Moszkva, 1938. január 25. – Moszkva, 1980. július 25.; szovjet (orosz) színész, költő, bárd
„Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait. Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem”. (Földes László – Hobo)
Apja katonatiszt volt, aki végigharcolta a II. világháborút. 1947-1949-ben a szüleivel a Berlin melletti Eberswaldban élt (ahol apja akkor állomásozott), aztán már csak az anyjával, Moszkvában. Az iskola után egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai Művész Színház) Stúdiójába. 1956-1960). A moszkvai Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de hamarosan otthagyta, és megjárt egy csomó más moszkvai színházat is. Az éppen, hogy megalakult Taganka Színházba 1964-ben került, és a tagja maradt azután élete végéig. A színházalapító főrendező, Jurij Petrovics Ljubimov mindenben támogatta. Felismerte dalköltői tehetségét is, és lehetőséget adott számára dalai és szövegei felhasználására a színház tevékenységében. Viszockij a Tagankán több mint húsz szerepet alakított, köztük Hamletet.
Gitárral kísért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz chanson-hagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona-, és börtöndalok megtermékenyítő hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt, néha egy-egy film számára is. Dalainak zöme életében nem került kiadásra, csak agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedt. Versei életében nem jelentek meg. Harminc filmben játszott. A felesége, Marina Vlady, francia színésznő segítségével sikerült egy amerikai koncert-körutat megszervezniük. Néhány magyar filmes (Jancsó Miklós, Mészáros Márta) is segítette a vasfüggöny időnkénti átlépésében.
Tüntetésszerű temetésén Moszkvában, a Vaganykovói temetőben hatalmas tömeg jelent meg; röviddel halála után aztán egyre-másra készültek dokumentumfilmek róla. Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.
Tovaris
Ejnye Te Lejter Jakab!
Братская могила a.m. tömegsír.
Amúgy én nagyon szeretem Viszockijt, de nem szeretem a köré szőtt mítoszt (ugyanez a helyzet Latinovits-csal is).
Viszockij az egyik legtöbbet foglalkoztatott szovjet-orosz (és nem orosz) színész volt, dalait több szólóesten adta elő, igen szép számú közönség előtt, életében legalább 4 lemeze jelent meg (nekem ennyi van meg bakeliten, CD-n több, de azok már a halála után jelentek meg, és azokon rajta vannak a "magnószalagos" dalok is) - az igaz, hogy kötetben nem jelentek meg a versei, de nem tudom, hogy egyáltalán ki akarta-e adni őket. Ha ki akarta volna adni őket, akkor legalábbis azok, amelyek a lemezein elhangoztak, biztosan ki lettek volna adva.
A Szovjetunióban a külföldre utazás mindenkinek kicsit (nagyon) problémás volt - Viszockijnak az átlagosnál kevésbé. A Taganka (ami a rendszer kegyelt színházai közé tartozott - ellentétben az utóbb fabrikált legendákkal) a legtöbbet külföldön turnézó szovjet színház volt (Rajkin truppja mellett), és a vezető színésze természetesen minden turnén részt vett. Marina Vladival kötött házassága után rendszeresen járt ki Franciaországba (mivel hogy nem költöztek össze, Viszockij szovjet-orosz színész volt, akinek nem sok babér termett volna Franciaországban, Marina Vladi ugyan édes akcentussal beszélt oroszul, de orosz nyelvű színpadon ő sem lehetett volna olyan csillag, mint Párizsban)
Földes Hobónak üzenem, hogy Viszockij nem a "létező szocializmusba" halt bele, hanem a két végén meggyújtott gyertyához hasonló életvitelébe, a túlzott alkohol fogyasztásba, és a kábítószerek használatába. Fel tudnék sorolni jó néhány művészt a "szabad világból", akik hasonló életvitelébe hasonló módon haltak bele. Hogy csak a nagyszerű Gérard Philipe-t említsem.
A teemtéséből éppenséggel a kissé bornirt moszkvai rendőrség akart politikai tüntetést fabrikálni. Viszockij kétségtelenül a legnépszerűbb szovjet színész volt, ezért kísérte utolsó útjára hatalmas, több tízezres tömeg. Andrej Mironov, a szintén nagyon népszerű és viszonylag fiatalon meghalt színész temetésén szintén tízezrek voltak jelen - bár valószínűleg kevesebben, mint Viszotszkijén. De Mironov semmiképpen nem gyanúsítható politikai befolyással.
Köszönettel, szintén, ezt sem tudtam...
A leiterjakab (másként lejterjakab, Leiter Jakab) az olyan félrefordítások (lásd: fordítás) elnevezése, amelyekben a fordító a rossz nyelvtudása miatt, vagy a szövegkörnyezet ismeretének hiányában az idegen kifejezést szó szerint fordítja le, aminek értelme nem felel meg az eredetiének. Más esetekben a hiba nem a fordító hiányos nyelvtudásán, hanem egyéb, általában szaknyelvi ismeretek hiányán alapszik. Tisztelettel:
Tovaris
még egy kis kiegészítés
Bibliai szövegben Jákob álmában látott égig érő létrájáról volt szó. És Jákob létráját fordította valaki Leiter Jakabnak. Állítólag tényleg megtörtént.
Roppant ciki, ahogy
Roppant ciki, ahogy fordítottam (ferdítettem) németül azért egy kicsit jobban menne, de "isten lássa lelkemet!" Phoenix ott tanult néhány évig, nagyon jól megtanulta a nyelvet, és a szövegkörnyezet is beugrik neki. A russzizmus, hasonlóan a német megfelelőjének, a germanizmusnak, vagy az angol nyelvben az anglicizmusnak - azokat a nyelvtani kifejezéseket gyűjti össze, amik szó szerinti fordításban nem értelmezhetők, teljesen mást fejeznek ki vele, mint a szó szerinti jelentése. A szó szerinti fordítás azokat a hülyeségeket eredményezi, ahogy én a "tömegsírokat" összetévesztettem a "barátok sírjaival". Na már most, sajnos én soha nem tudtam elmélyülni az orosz nyelv irodalmi redőiben, nem is hozok fel mentségemre semmit. A műszakiak sem tudnak sokszor olyan jól egy-egy nyelvet(tisztelet a kivételnek), hogy ismerjék az adott nyelv fordulatait. Az igazán jó nyelvtudás itt kezdődik.
Mindenesetre ajánlom, hogy aki tud valamit oroszul, az folytassa a nyelvtanulást, mert a jelenlegi általános mellőzés
Tovaris
Én is köszönöm a kiegészítést.
Valóban helyesebb Viszockijt szovjet-oroszként kategorizálni, mint oroszként.
Származását tovább is pontosíthatnánk, de ez művészete szempontjából lényegtelen lenne.
Igyekeztem olyan dalokat megmutatni, amelyek nyelvtudás nélkül is tetszetősek, élvezhetőek lehetnek magyar fül számára is, ugyanakkor jellemző képet adnak Viszockíjról.
Szövegei műfordítására nem mernék még kisérleti szinten sem vállalkozni. Ehhez sem oroszul, sem magyarul nem tudok elég jól. Viszockij szövegei versek, amelyek részben rendkívül tömörek, részben olyan asszociációkat tartalmaznak, amelyeket pontosan nagyon nehéz lenne érzékeltetni. Ezért választottam fordítás helyett egy néhány mondatos kivonatos ismertetőt az idézett dalokhoz.
Remélem, ezzel az emlékeztetővel és a dalok felidézésével a "gyakorlati, hétköznapi internacionalizmus" irányába is teszünk egy lépést. Más népek ismerete és tisztelete mely az internacionalista együttműködés egyik feltétele, ilyen mozaikokra épülhet.
Igen, Viszockij
szovjet művész volt, aki orosz nyelven alkotott. Művészetét a Szovjetunió minden népe a magáénak érezte. Ahogyan például Csingiz Ajtmatov is szovjet író volt, aki kirgizül írt - bár mi általában orosz közvetítéssel ismerhettük meg őt.
A többi lényegtelen ...
Спасибо за добавление!
Latinovits Zoltán is valami hasonlóan élhetett. Egyébként köszönöm a kiegészítést, mert sajnos a magyar nyelvű wikipédiában - a számítógép internetes elterjedése az adott korszak után történt - a burzsoá leírások enyhén szólva egyoldalú beállítottságára vagyok hagyatkozva. Az én műveltségem sajnos eléggé hézagos a literatúrában, annak ellenére, hogy szeretem a szépirodalmat, ezért vannak mások, akik értenek hozzá. A szovjet érában felvillant tehetségekkel kapcsolatban a világon mindig volt egy kis dafke is, mert jó volt pl. a brezsnyevi ideológiai hibernáció alatt a különféle művészek valós, vagy bakelit elismerésével betartani a "kriptokommunista" szovjet kultúrpolitikának a nyugat részéről.
Földes "Hobo" kedvenceim közé tartozott annak idején, nem semmi manus, amióta elcsendesedtek körülötte a neszek, nem is láttam. A másik ifjú Titán, Dinnyés József, a lázadó bér-beatnik, aki az aczéli kultúrpolitikának a rendszer kényszerűségből megtűrt kedvencei közé tartozott - pedig alapos csalódást okozott nekem, sok másokkal együtt.
Tovaris
Egy szép Viszockij vers
A költőkhöz
Igazi költő az csupán, ki szörnyű véget ért.
Főleg, ha ifjan – ideje se telt le.
Egyik huszonhat évesen nyúlt már a pisztolyért,
Másik hurokba bújt az „Angleterre”-ben.
S a harminchárom éves Krisztusnak, ki így beszélt:
Ne ölj! Ha ölsz, akárhol megtalállak,
Hogy több bajt ne keverjen, átverték a tenyerét
Vasszöggel, és átadták a halálnak.
Harminchetes, a végzetes – kijózanít e szám,
E számjegytől a hideg is kiráz ma, –
Hogy Puskin párbajozni ment, e szám okozta tán,
S ezt vésték Majakovszkij pisztolyára.
Harminchetes – e szám bizonnyal Isten átka volt,
A kérdést élre állította: vagy-vagy...
Ez a határ, melyen Rimbaud és Byron elbotolt...
A maiak e számon túljutottak.
A párbaj nem jött össze vagy tán elhalasztatott,
A harminchárom épp hogy megfeszített,
S a harminchét se vért, csak ősz hajszálakat hozott,
Havat, melyet halántékunkra hintett.
Golyó, kötél? Inunkba száll a lélek jó korán...
Tűrünk, pszichopaták, hisztérikák, mi.
Kés élén jár lábujjhegyen a költők népe, ám
A lelkük az, amely ma vérben ázik.
A szónak „hosszúnyakúúú” végén három „ú” –
Hát kurtítsd meg a költőt, légy erélyes.
Hátába kést, hisz ő a kés élén is boldogul,
Leszúrva gondosan, mivel veszélyes.
Fatális számok hívei – szánalmas mindegyik,
Akár a háremhölgyek, epekednek.
Ha már az élettartam átlaga emelkedik,
Mér’ pont a költő éljen kevesebbet?
Tovaris
S egy másik vers
Ballada a szerelemről
Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,
S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,
S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.
Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: „szeretek”,
Mondd, hogy: „élek”, „levegőt veszek”.
A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön – ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.
Elválás, búcsú – akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,
Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.
Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.
Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.
S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,
Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.
Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
“Lélegzem, mert élek – szeretek,
A szerelem ad csak életet.”
Tovaris