A leiterjakab (másként lejterjakab, Leiter Jakab) az olyan félrefordítások (lásd: fordítás) elnevezése, amelyekben a fordító a rossz nyelvtudása miatt, vagy a szövegkörnyezet ismeretének hiányában az idegen kifejezést szó szerint fordítja le, aminek értelme nem felel meg az eredetiének. Más esetekben a hiba nem a fordító hiányos nyelvtudásán, hanem egyéb, általában szaknyelvi ismeretek hiányán alapszik. Tisztelettel:

Tovaris

Valóban helyesebb Viszockijt szovjet-oroszként kategorizálni, mint oroszként.
Származását tovább is pontosíthatnánk, de ez művészete szempontjából lényegtelen lenne.
Igyekeztem olyan dalokat megmutatni, amelyek nyelvtudás nélkül is tetszetősek, élvezhetőek lehetnek magyar fül számára is, ugyanakkor jellemző képet adnak Viszockíjról.
Szövegei műfordítására nem mernék még kisérleti szinten sem vállalkozni. Ehhez sem oroszul, sem magyarul nem tudok elég jól. Viszockij szövegei versek, amelyek részben rendkívül tömörek, részben olyan asszociációkat tartalmaznak, amelyeket pontosan nagyon nehéz lenne érzékeltetni. Ezért választottam fordítás helyett egy néhány mondatos kivonatos ismertetőt az idézett dalokhoz.
Remélem, ezzel az emlékeztetővel és a dalok felidézésével a "gyakorlati, hétköznapi internacionalizmus" irányába is teszünk egy lépést. Más népek ismerete és tisztelete mely az internacionalista együttműködés egyik feltétele, ilyen mozaikokra épülhet.

Latinovits Zoltán is valami hasonlóan élhetett. Egyébként köszönöm a kiegészítést, mert sajnos a magyar nyelvű wikipédiában - a számítógép internetes elterjedése az adott korszak után történt - a burzsoá leírások enyhén szólva egyoldalú beállítottságára vagyok hagyatkozva. Az én műveltségem sajnos eléggé hézagos a literatúrában, annak ellenére, hogy szeretem a szépirodalmat, ezért vannak mások, akik értenek hozzá. A szovjet érában felvillant tehetségekkel kapcsolatban a világon mindig volt egy kis dafke is, mert jó volt pl. a brezsnyevi ideológiai hibernáció alatt a különféle művészek valós, vagy bakelit elismerésével betartani a "kriptokommunista" szovjet kultúrpolitikának a nyugat részéről.
Földes "Hobo" kedvenceim közé tartozott annak idején, nem semmi manus, amióta elcsendesedtek körülötte a neszek, nem is láttam. A másik ifjú Titán, Dinnyés József, a lázadó bér-beatnik, aki az aczéli kultúrpolitikának a rendszer kényszerűségből megtűrt kedvencei közé tartozott - pedig alapos csalódást okozott nekem, sok másokkal együtt.

Tovaris

Ballada a szerelemről

Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,

S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,

S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.

Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: „szeretek”,
Mondd, hogy: „élek”, „levegőt veszek”.

A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön – ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.

Elválás, búcsú – akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,

Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.

Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.

Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.

S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,

Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.

Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
“Lélegzem, mert élek – szeretek,
A szerelem ad csak életet.”

Tovaris