250 ezer lakosával Graz Ausztria második legnagyobb városa. A tavaly novemberi önkormányzati választásokon a kommunisták 19,8 százalékkal a második helyen végeztek. Ismét városi tanácsos lett Elke Kahr, akit a köztudatban „Graz vörös rebelliseként” tartanak számon. Vele együtt a 48 fős városi önkormányzatnak 10 kommunista tagja van. Mi a siker titka?
A gyökereket 1981-ben kell keresni, amikor is az akkor 32 Ernest Kaltenegger bekerül a városi önkormányzatba. Még jóval a berlini fal lebontása előtt vagyunk. Kommunistának lenni, ha nem is jár előnyökkel, de nem is bűn. A fiatalember jó érzékkel a város egyik kulcsproblémájára kezd koncentrálni, a lakáskérdésre. A módszer beválik, bár nem hoz azonnali eredményt. A pártnak 12 évet kell várnia ahhoz, hogy Kaltenegger mellett még egy képviselőjük bejusson. Innentől már ketten viszik tovább a lakásügyet. Saját rendszert építenek ki, amelyben jogi és egyéb tanácsokat adnak a lakásbérlőknek. Telefonos „lakás elsősegély” szolgálatot hoznak létre, ahol a rászorulók azonnali tanácsokat kaphatnak.
A nagy siker 1998-ban következik be, amikor Kaltenegger vezetésével négy kommunista képviselőt választanak a grazi testületbe, önálló frakciót alakíthatnak, és Kaltenegger pedig városi lakásügyi tanácsos lesz. 2003-ban 21 százalékot érnek el, és 12 mandátumot.
A polgári erők ellentámadásba indulnak túlságosan népszerű kommunisták visszaszorítására. A 2008-as választásokon a párt elveszíti a képviselőinek felét. Ennek a választásnak azonban van egy kellemes meglepetése. Igen eredményesen szerepel az akkor 47 éves Elke Kahr, aki Kalteneggertől veszi át a stafétabotot.
Kahr továbbra is a lakásügyre koncentrál. A kommunisták minden fórumon követelik, hogy a város építsen szociális bérlakásokat. Graz az elmúlt időszakban ötszáz szociális lakást épített fel, ami nem kevés a jelenlegi gazdasági helyzetben. A kommunisták követelik a nettó lakbérek befagyasztását, és el is érik céljukat. Kahr továbbfejleszti elődje rendszerét, és lakásügyi forróvonalat építenek ki, amelyet a rászorulók ingyenes hívhatnak.
A választók maguk is meggyőződnek arról, hogy a kommunisták a gyakorlatban is azt teszik, amit ígérnek. Vonzóvá válnak más kommunista követelések is: minden grazi ingyen látogathassa múzeumokat, kiállításokat, az idősek ingyen utazhassanak a tömegközlekedési eszközökön.

Elke Kahr még valamiben példát mutat. Mint városi tanácsos havi 5400 euró nettó jövedelemmel rendelkezik, ami durván 1,6 millió forint. Kahr nyugodtan magára költhetné az egész összeget, s senki sem szólhatná meg. Ő azonban 1800 eurót tart meg, ami mintegy 530 ezer forint. Miért pont ennyit? Nos, azért, mert körülbelül ennyi Ausztriában a nettó átlagbér (2011-ben 1732 euró). Mit csinál a többivel? Havi 3600 eurót, azaz közel 1,1 millió forintot a szegények megsegítésére fordítja. Hasonló módon járnak el a többi kommunista képviselők is. 1998 óta a párt grazi képviselői 8721 embernek segítettek ezen a módon, mintegy 1.3 millió eurót költöttek rájuk a saját pénzükből. Kahr politikusi jelszava: Auf keinen Menschen vergessen! Egyetlen emberről sem feledkezhetünk meg!