1947-ben születtem, Mátyásföldön, ami akkor még önálló község volt és csak 1950. január 1-én csatolták Budapesthez. Kertes házban laktunk, mint bérlők, amely háznak nem volt fürdőszobája, az árnyékszék és a vízcsap az udvaron volt, de villanyvilágítás azért már létezett. Mosakodni lavórban mosakodtunk és a kályhában fával, szénnel tüzeltünk. 1959-ben sikerült a szüleimnek OTP kölcsönnel saját családi házat építeniük, melyben ma is lakom.
Az apám szakács volt, anyám női szabó, mindketten 6 általánost végeztek. Én 1953-tól 1961-ig végeztem el az általános iskolát, első osztály után már tudtunk olvasni és írni, nem úgy mint a mai gyerekek. A 8 osztály elvégzése után egy akkori gyerek sokkal többet tudott a világról és az életről, mint ma egy diplomás és 3 éves szakmunkás képzés után hasznos tagja lett a társadalomnak. Oly annyira, hogy a mai puklik az ő áldozatos munkájuk által jártathatják ma a szájukat és beszélhetnek hülyeséget.
(Az igaz, hogy ezeknek az embereknek már jó része meghalt, vagy öreg és többségük szembe köpve a múltját tele szájjal szidja a kommunistákat és a Kádár rendszert. Jó néhány volt párt társam ilyen, akiknek apja Horthy katonájaként vitézkedett a II. világháborúban, irtva a szovjet lakosságot, felégetve házaikat. Korosztályom jelentős része pedig a szocialista rendszerben szép karriert befutva 1990-ben köpönyeget váltott. Az egyikük lánya ma tanárnő és pukli hívő.)
Az általános iskola zsúfoltsága miatt egyik héten délelőtt, másik héten délután volt a tanítás és nem volt szabad szombat, viszont a nehéz gazdasági helyzet miatt télen éveken keresztül volt szénszünet. Az iskolának nem volt tornaterme és az osztályok nem voltak koedukáltak. Viszont szabad időnkben, csak fiúk, állandóan az utcán, ill. a közeli kiserdőben játszottunk, futballoztunk, verekedtünk, kést dobáltunk. Ennek ellenére tudtuk mi a különbség a punci és a fütyi között, melynek nagyságát rendszeresen összehasonlítottuk egymás között a fiú WC-ben és még sem lett senki buzi közülünk. Megettük az ehető gazokat, növényeket, lósóskát és a szomszéd almáját, még sem lett senki beteg, mert nem mosott percenként kezet fertőtlenítő szappannal.
Volt cigány és zsidó osztálytársam is, de ezt olyan természetesen elfogadtuk, mint ahogy a nap felkel minden nap. A tanárok tudomásul vették, hogy zsidó osztálytársunk szombaton nem járt iskolába. 1953-ban, első osztályos koromban lettem első áldozó a római katolikus egyház és anyám jóvoltából, aki rendszeresen fizette az egyházi adót, természetesen teljesen önkéntes alapon és meggyőződésből, Isten dicsőségére. A katolikus pap az általános iskolában tartotta a hittan órákat és ezért nem vitte el az ÁVH.
1956 április 4-én avattak úttörővé, a Rákosi Mátyás Úttörő Csapatban, 8.-os koromban már őrsvezető voltam.
Az 1956-os ellenforradalom sem a környékünkön, sem bennem nem hagyott semmiféle említésre méltó nyomot.
1961-ben kezdtem el gimnáziumi tanulmányimat, melyet kitűnő érettségivel 1965-ben befejeztem. Ekkor már nemcsak KISZ-tag voltam, hanem teljesen önszántamból szakítottam a vallással is, azóta tartom magam materialistának. Ezekben az években úgy az általános iskolában, mint a középiskolában, az egész országban egységes tanrend szerint tanították a gyerekeket teljesen azonos tankönyvekből. Mind a mai napig büszke vagyok arra a tudásra, amelyet ez alatt a 12 év alatt megszereztem, mert ezekre alapozva 3 felsőfokú diplomát szereztem esti oktatáson, munka mellett. Ezek a diplomák most a XXI. században is többet érnek, mint a ma kibocsátott bizonyítványok bármelyike. Elképesztő, de van közte tanári diploma is, melyre nap, mint nap szégyent hoznak a puklik.
Munkámmal sikeresen hozzájárultam az ország történelmileg legnagyobb és legsikeresebb gazdasági és társadalmi fejlődéséhez 1960 és 1980 közötti időszakban. Bár már jóval előbb kommunistának vallottam magamat, de csak 1978-ban léptem be az MSZMP-be. Akkor naivan azt hittem, hogy az a kb. 700000 ember mindegyike meggyőződésből tagja az élcsapatnak, de 1989-ben kiderült, hogy ez hazugság. Ezeknek az embereknek a 90%-a áruló lett.
Az első Trabant gépkocsit 1978-ban vásároltam és nem érettségire kaptam a szüleimtől egy Audit, mint ahogy manapság divat.
1969-ben nősültem meg, 1974-ben született meg a fiunk és 1977-ig albérletben laktunk a főbérlővel közösen, egy 15 négyzetméteres szobában, majd, ekkor vásároltunk egy 42 nm lakótelepi lakást, amely maga volt a mennyország, angol WC-vel, fürdőszobával, állandó hideg-meleg vízzel és gázkonvektoros fűtéssel. Ugyanis abban az időben egy fiatal házaspár nyolc év alatt össze tudott spórolni annyi pénzt, hogy állami segítséggel lakást tudjon venni.
Az érettségi után két évig voltam ipari tanuló, kitanultam egy nyomdaipari szakmát, majd letöltve két éves katonai szolgálatomat dolgozni kezdtem és munka mellett újabb 12 év tanulás alatt megszereztem 3 diplomát. 1975-től nyugdíjazásomig különböző szintű gazdasági vezető voltam, végig járva a ranglétrát a művezetőségtől az igazgatóságig.

Hogy most életem végén, az elmúlt közel 70 évről milyen mérleget tudok készíteni a legfontosabbakat kiemelve?

Örülök, hogy
- élhettem a szocializmusnak nevezett népi demokráciában,
- ismerhettem Kádár Jánost, Marosán Györgyöt és Hofi Gézát,
- piszok jó gazdasági vezető voltam,
- sikerült kitartanom mind a mai napig politikai elveim mellett,
- életem során összegyűjtöttem egy 5000 darabból álló könyvtárat,
- elolvashattam sok nagyszerű klasszikust és megkíméltem magam a ma élő állítólagos írók műveitől, sőt nevétől is,
- láttam sok nagyszerű színészt, akik már nem élnek és nem láttam egyetlen egyet sem a ma játszó színésznek nevezett epigonokból.

Szomorú vagyok. hogy
- meg kellett érnem az MSZMP vezetőinek 1989-es árulását;
- egy újabb ellenforradalmat, ami azért szerencsére vér nélkül ment végbe, természetesen nem az újsütetű hangadók jóvoltából. Ugyanis örökre feledhetetlen számomra Tamás Gáspár Miklós nevű román-zsidó bozgor Bem-szobornál, 1990-ben az SZDSZ színeiben elmondott beszéde, ahol az összes kommunista felakasztását - tehát az enyémet is - követelte;
- újra a fasiszta Horthy rendszer mai változatában kell élnem;
- a nyilasok újra bent ülnek a parlamentben;
- még 25 év múltán is élek és naponta szembesülnöm kell a kapitalizmus aljasságaival és látnom kell naponta a Paulussá lett Saulusok örömtáncát a szocialista rendszer sírja felett. (Kádár Jánost ettől megkímélték, mert a puklik feldúlták és kirabolták a sírját.)

Éppen ezért, ha végre meghalok, nem akarok sem sírhelyet, sem semmiféle ceremóniát testem elhelyezése alkalmából, hanem azt akarom. hogy égessenek el és hamvaimat a fiam - amennyiben vállalja - egyedül, más jelenléte nélkül - szórja bele a Balatonba.