Hegedűs Sándor:

Varga Jenő (1879 – 1964)

Varga Jenő magyar származású szovjet vezetőközgazdász nem „von Haus aus” kapta érvényesülésének lehetőségeit, hanem kemény, önfegyelmezett munkával jutott el a közgazdaságtudomány olyan magaslataira, melyekkel kivívta a szakma elismerését. A Szovjetunióban, ahol a szocializmus építése kitermelte a nagy közgazdászok kiterjedt gárdáját, a legtekintélyesebbek közé küzdötte fel magát. Kimagasló érdemeiért kétszer tüntették ki Lenin-renddel. Mozgalmas, meredeken felfelé ívelő pályáját szinte lehetetlen egy nyúlfarknyi írásban összegezni, ezért kénytelen vagyok életének csak legfontosabb mozzanatait vázlatosan ismertetni.

Varga Jenő egy nyolcgyermekes család tagjaként 1879. november 6-án született Nagytétényben. Az apja tanító volt, akit állásából elcsaptak, mert egy gazdag növendékét megfenyítette. Anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy fedezze a fiú tehetségének megfelelő taníttatását, ezért tízévesen elszegődött egy parasztgazdához. Később kitanulta a pékmesterséget, majd kereskedelmi alkalmazott lett. Már felnőtt, amikor a napi munka mellett, gimnáziumi tanulmányai után Budapest elvégezte az egyetemet. Történelmet, filozófiát és közgazdaságtant hallgatott. (A pszichoanalitikával való kapcsolatát ezúttal nem érinthetjük).

1906-ban tagja lett az MSZDP-nek, a párt baloldalán helyezkedett el. Rendszeresen publikált a Népszavában és a Neue Zeitben. 1912-1914 között középiskolában tanított. 1918-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, miközben számtalan írása jelent meg az államosításról, a munkanélküliségről, a földreformról, az adópolitikáról A Tanácsköztársaság kikiáltása után pénzügyi népbiztos lett, majd a termelés népbiztosa, később a Népgazdasági Tanács elnöke. Ő irányította a munkáshatalom gazdasági életét. A Tanácsköztársaság megdöntése után, Kun Béla társaságában az ausztriai Karlsteinbe került. Itt írta meg a magyar proletárdiktatúra gazdaságpolitikájáról szóló könyvét, melyet Lenin is nagyra becsült. 1920-ban Szovjet-Oroszországba emigrált. Részt vett a Kommunista Internacionálé (KI) II. kongresszusán, a Kommunisták Magyarországi Pártja képviselőjeként. Még ebben az évben tagja lett a bolsevik pártnak. Lenin javaslatára megalapította azt az információs intézetet, mely összegyűjtötte a külföldi anyagokat a szovjet újságok számára. Tagja lett a KI Végrehajtó Bizottságának, és több kongresszus felszólalója volt. Az ő szerkesztésében jelent meg Berlinben a világgazdaság helyzetével foglalkozó Internationale Gewerkschafts Pressekorrespondenz. Megszervezte 1929-ben a Szovjetunió Akadémiájának Világgazdasági és Világpolitikai Intézetét. Ennek 1947-ig volt igazgatója.

1939-től a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja. Többször járt a felszabadult Magyarországon, s igen hatékony segítséget nyújtott a pénzügyi stabilizáció megvalósításában, a tervgazdálkodás kidolgozásában (és a magyar forint bevezetésében,melynek augusztus elsején volt 66. évfordulója – a szerk.). 1955-ben, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett.

Maradandót alkotott a két világháború közötti, s a második világháború utáni időszak világgazdasági kérdéseiről. Nem tartozott a megmerevedett dogmatikusok közé, bátran mert kimondani olyan gondolatokat, melyeket mások eretnekségnek tartottak. Ezzel kitette magát Sztálin elmarasztalásának, ám nagy nemzetközi tekintélyének köszönhetően csak bírálták, de nem bántották.

Vallotta: „A tudós marxista feladatát nem abban látom, hogy újból és újból hibátlanul felmondja a marxista alaptanokat, hanem hogy ezeket a tanokat önállóan és értelemszerűen alkalmazza a – leírásuk óta erősen módosult – jelenlegi valóságra”. Szellemi hagyatéka 80 könyv és mintegy 500 cikk, melyeknek feldolgozása bizonyára nagy segítséget jelentene a múlt tanulságainak, a jelen és a jövő tennivalóinak számba vételéhez.

Egy fontos adalék szellemi örökségéből:

„Óriási hibát követ el az, aki (…) azt a következtetést próbálná levonni, hogy lehet valakiből kommunista, anélkül hogy elsajátítaná azt, amit az emberi tudás felhalmozott. (…) Kommunisták csak úgy lehetünk, hogy elménket mindazoknak a kincseknek ismeretével gazdagítjuk, amelyeket az emberiség létrehozott.”

Varga Jenő 1964. október 7-én halt meg Moszkvában.

(A cikk a Mi Időnk c. lap legfisebb számában jelent meg)