..., ahogy Marx és Engels fogalmazták, nem egy elérendő állapot (társadalmi rendszer), hanem egy mozgalom a fennálló (kapitalista, magántulajdonosi) viszonyok megszüntetése. A tőkés magántulajdonosi viszonyok elválaszthatatlan másik oldala a bérmunka. A bérmunka megszüntetésének ("a munka felszabadítása") eredménye a szabad egyéniségek szabad szövetkezése, ami nem volt jellemző sem a sztálini/poszt-sztálini Szovjetunióra, sem a "létezett szocializmus" országaira, de nagyon nem (volt) jellemző Észak-Koreára, Pol Pot rendszerére sem. Viszont a bérmunka kizsákmányolása a rendszerváltás minden választási ciklusára - így az Orbán által megnyertekre ugyanúgy, mint Horn vagy Gyurcsány regnálására is - egyaránt jellemző, így az egymás kölcsönös lekommunistázása nem más, mint a Kommunista Kiáltvány preambulumában jellemzett "kommunizmus kísértetének" ócska feltámasztása. Másrészt amig a sztálinista/poszt-sztálinista "létezett szocializmusok" különböző fokozatú visszalépést jelentettek a marxi értelmezésű kommunizmushoz képest (amit Trockij kifejezésével "bonapartista ellenforradalomnak" lehet nevezni), addig a fasisztoid rendszerek (és nehéz Orbán rendszerét nem oda sorolni) a kapitalizmus lényegét, a bérmunkával való kizsákmányolást nem megszüntetik, hanem még kegyetlenebbé teszik. Ezért is lekommunistázásuk a már említett "kommunizmus kísértetével" való ócska riogatás (bár bizonyos - primitív - körökben meglehetősen hatékony).