A szegénység NEM szégyen, a rendszer tett azzá..
A kapitalizmus áldozatai
Kik kommunisták?
Feltétel nélküli ALAPJÖVEDELMET!
Hajrá kísértet!
Elhunyt Szergej Mihalkov, a szovjet és az orosz himnusz szövegírója
Elhunyt Szergej Mihalkov orosz költő csütörtökön, életének 97. évében Moszkvában. Mihalkov eredetileg gyermekverseivel vált népszerűvé, majd Sztálin megbízásából ő írta a szovjet himnusz szövegét. Később abból Sztálin halála után "kiírta" a diktátort, még később, amikor Vlagyimir Putyin államfőként visszaállította a Szovjetunió széthullása után Borisz Jelcin elnök által elvetett himnuszt, Mihalkov írta annak a szövegét is. A sztálini időkben a Szovjet Írók Szövetségének elnöke volt.
Az író-költő elhunytának hírét megerősítette titkára.
Szergej Mihalkovot mai generációk azonban elsősorban Nyikita Mihalkov Oscar-díjas orosz filmrendező és Andrej Koncsalovszkij főleg Amerikában dolgozó filmrendező apjaként ismerték.
Számos magas kitüntetés birtokosa. Legutóbb a Putyin elnök tüntette őt ki 95. születésnapján.
A szovjet rendszer hőstettei
A csodálatos rendszer hőstettei
Alekszandr Rogozskin: A csekista
https://www.youtube.com/watch?v=7t_985jhS-4
Himnuszok
1./ A sztálini nacionalizálás harmadik felvonása (az addig használatos Internacionálé helyett) a hivatalos szovjet himnusz adoptálása. A 12 legismertebb poéta benyújtotta elképzelését, Mihalkovét fogadta el, de telefonon őt is néhány változtatásra szólította, majd fogadta a Kremlben. Az 1944. jan. 1-én életbe lépő himnusz már Oroszország nagyságát hirdette.
2./ E Mihalkov-verziót 2000. dec. 20-án Putyin fogadtatta el a 90 óta használatos Hazafias dal helyett. Az új szövegben semmi nincs a közelmúlt történelmi eseményeiről, marad az orszàg nagysàga és gazdagsága hirdetése.
Mihalkov "ügyes" ember volt, minden rendszerben "nélkülözhetetlen". Nyugodjon békében - ha tud.
Az utolsó
mondattal maximálisan egyetértek! (Csak zárójelben: adoptálni annyi, mint örökbefogadni, adaptálni - ugye ezt akartad írni?)
Nem
pontosan ezt akartam jelezni, örökbe fogadta és nem pedig alkalmazta.
Nem tartom a szovjet
Nem tartom a szovjet himnuszt nacionalistának.
A haza és Oroszország megemlítése elfogadható. Bár valóban sérti az internacionalista jelleget.
Bár nem tartozom a veszett antisztálinisták közé, az 1944-es verzióban ez a sor idétlen és túlzó:
Нас вырастил Сталин — на верность народу
A Sztálin történelmi szerepét értelmesen és meggyőzően védő szerzők egyedül a személyi kultuszra nem találtak eddig elfogadható magyarázatot.
Lehet, hogy nem volt holodomor, lehet, hogy Katynban a németek gyilkoltak, lehet, hogy a terrorért az elfajzó NKVD, ill. a régi és új elitek a felelősek, lehet, hogy Sztálin valóban demokratizálni akart, s 1940 körül megfékezte a terrort, lehet, hogy elképesztő volt az ország fejlődése, lehet, hogy hazugság, amit Sztálin világháborús szerepéről írtak, de a személyi kultuszra nincs elfogadható indok.
Nem az a baj, hogy rajongtak Sztálinért, mert tömegek rajongtak Jyoti Basuért, Leninért, Chávezért, Castróért, Guevaráért (sorolhatnám) is, de ezek az emberek nem neveztették el magukról a fél országot, s nem íratták bele magukat a Himnuszba.
Tudom a választ.
Tisztelt SZN!
A személyi kultuszra VAN elfogadható magyarázat! Mégpedig az, hogy ő volt az aki egy elmaradott agrárországból viszonylag rövid idő alatt a világ második világhatalmát hozta létre. Ez megér annyit, hogy ezt a személyt az utókornak is megőrizzék (pl.: himnuszban). Ha nem Sztálin lett volna ez az ember, hanem mondjuk Ön, kedves SZN: akkor a szovjet himnuszban valószínűleg a Sztálin neve helyett az szerepelne: SZN.
Tisztelettel!
Utólag, halálom után. De
Utólag, halálom után.
De azért furcsa lenne, ha Eszen Eszengrádból hazatérve Eszen-díjjal jutalmazná az Eszen-munkaverseny győzteseit, akik ütemes "Eszen, Eszen, Eszen!" hangorkánban törnének ki.
Az ünnepség után pedig a Himnusz Eszent dicsőítené.
Vicces amit írsz, de van magyarázat.
Ugyanis meg kell nézni (történészi munka), hogy van-e arra bizonyíték, hogy Sztálin maga akarta-e ezt a "tömjénezést"? Nekem ez nem egyértelmű.
Ugyanis az orosz néplélek más mint a magyar. Az orosz társadalom ugyanis inkább közösségi társadalom mint a magyar....tehát ha a közösség úgy látja, valaki ideális vezető neki akkor annak "mindent megad és aláveti a vezetőnek az akaratát, megadja a bizalmat a vezetőnek a vezetésre a közösség nevében és úgymond előre emiatt már tudja is, hogy a vezető mindent megtesz majd a közösségért". Persze a nép is tévedhet...ez más tészta.
Trockij bírálta is Sztálint amiért bizonyos Lenini elvektől eltávolodott és ezt (szerinte, persze lehet, hogy igaza volt) károsnak ítélte.
A magyar néplélek inkább individualista és hajlamos mindig "más csizmáját fényesre nyalni". Nézzük a történelmet....mindig valakit kiszolgáltunk általában. Persze történelmi okai vannak, de akkor is. Jobban a sarkunkra állhattunk volna sokszor!
A magyar a vezetőjét se érzi (szemben talán az orosszal) igazán magáénak.
Éljenzi ha a szélkakas úgy fúj, majd belerúg ha "máshogy fúj".
Ezért Rákosi személyi kultusza sem volt itt igazi (nem a néplélekből fakadt), nem volt őszínte. Inkább érdekből dícsérték, majd mikor fordult a széljárás: száműzték. Kádárnál meg aztán meg már tényleg látszik, hogy a magyar többség csak a "hasára gondol", nem az elveire. Csúnya kimondani, de az oroszokhoz képest "elvtelen" a többségünk. Csak a saját jólétét nézi...., szomorú: de cáfoljon meg aki tud! Lehet, tévedek.
Természetesen tévedsz
A forradalmak, amikor nincs meg a megfelelő anyagi alapjuk (és általában nincs meg, mert a forradalmak az állapotok elviselhetetlensége miatt általában előbb válnak szükségessé, mintsem lehetségessé) "túl pörögnek". Ilyenkor következik be a "bonapartista ellenforradalom", vagy másképpen a "thermidori fordulat", amikor a forradalmi elit (illetve inkább annak másodvonala) saját forradalmi érdemeire hivatkozva, nem egyszer ultraforradalmi jelszavakat hangoztatva, olyan rendszer létrehozásával állítja le a forradalmat, ami sok vonásában hasonlít a megdöntött "ancien regime"-re, de annak elkergetett uralkodóosztálya helyére saját magukat állítják. Ezt tette a Római Köztársasággal egyik legnagyobb hadvezére, Julius Caesar, és főleg unokaöccse, Caius Octavianus, aki Augustus Ceasar néven létrehozta a Köztársaság által elsöpört Királyság reinkarnációját, a Császárságot. Ugyanezt tette a Nagy Francia Forradalom tüzértábornoka, és sikeres hadvezére, Bonaparte Napoleon (tőle kapta a jelenség a nevét) is, császárrá koronáztatva magát, és visszaállítva a megdöntött királyság sok vonását, de új uralkodóosztállyal, a nagyburzsoáziával. És ezt tette a lenini Központi Bizottság legjelentéktelenebb tagja, a "kis grúz" is, aki a rásózott, a többiek által lenézett adminisztratív posztban (főtitkár) jó érzékkel látta meg a korlátlan hatalom forrását, és módszeresen kiépítve a pártbürokrácia (a Nomenklatúra) hatalmát sok vonásában visszaállította az 1917-ben megdöntött cári rendszert, az uralkodó szerepét magára, mint Főtitkárra kiosztva. Egészen természetes, hogy a monarchiákat visszaidéző "bonapartisták" (Caesar, Napoleon, Sztálin, Mao) az isten(ek) kegyelméből felkent egyeduralkodót másolva mérhetetlen személyi kultuszt alakítottak ki (természetesen kegyeltjeik segítségével és egyetértésével) maguk körül. Más bonapartista ellenforradalmak - bár másolták a francia, szovjet stb. példát - mivel nem egy hatalmas, monolitikus monarchiát söpört el az őket hatalomra segítő forradalom (hanem például Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában éppen ellenkezőleg a forradalmak különböző "feudális anarchiákat" söpörtek el) azért ott a "bonapartista ellenforradalom" lényege nem a személyi kultusz volt (azok általában - mint Rákosi esetében is - szánalmasan erőltetettek voltak), hanem az adott országra jellemző retrográd viszonyok (Romániában, Bulgáriában a balkániság, Lengyelországban a katolicizmus és a nemesi köztársaság "ne soglasen" hagyományának keveréke, Magyarországon a dzsentri sógor-komaság, stb.) fennmaradása volt a jellemző.
Hogy amit az "orosz néplélekről" írsz, mennyire nem állja meg a helyét, azt mi sem mutatja jobban, hogy személyi kultusza minden Főtitkárnak volt, mégpedig pontosan addig, amíg a hatalma tartott. Sztálinba a halála után a szovjet nép jelentős többsége legszívesebben belerúgott volna, Hruscsov is egyik napról a másikra lett a nép szemében "kegyvesztett", Brezsnyev esetében jellemző, hogy a népi humor még a hatalma idején "személy(iség)telen kultuszt" ("культ без личности") emlegetett, Gorbacsov meg egy külön történet.
Köszönöm Phoenix!
Jó elemzés. Akkor tévedtem pár dologban.
Mihalkov
"Szergej Mihalkovot mai generációk azonban elsősorban Nyikita Mihalkov Oscar-díjas orosz filmrendező és Andrej Koncsalovszkij főleg Amerikában dolgozó filmrendező apjaként ismerték."
Én ehhez hozzátenném, hogy Oroszországon kívül. Orosz gyermekek nemzedékei az Ő gyermekversein cseperedett fel. és ma is népszerűek gyermekversei. Nyikita Mihalkov és Koncsalovszkij filmejeit van aki szereti és van aki nem, de Szergej Mihalkov gyermekverseit mindenki szereti vagy szerette gyermekkorában.
Tény, hogy a zápádnyikok (nyugat felő tekintő neoliberalisok) próbáltak gúnyolodni rajta, hogy "gimnyuk".
A szó arra utal, hogy ö irta a himnuszok szövegét. De tréfájukért nem zárták szívükbe az oroszok.
Igen érdekes cikk ...
... Nyikita Mihalkovról, amiből fény derül a Mihalkov-Koncsalovszakaja család és Nyikita Mihalkov "hirtelen jött" monarchizmusa közötti összefüggésekre is, valamint arra, hogy a szovjet értelmiségnek (s őket követve nekem is) miért a konyha (nem mint az ételek készítésének helye) a kedvenc élettere.
Ludmila Bulavka: Nyikita Mihalkov és a Csalóka napfény